Versekben kiélt kreativitás
Sziasztok! Az egyik heti bejegyzésben említettem, hogy írtam pár slam/vers szerűséget, és, hogy eléggé meg vagyok velük elégedve. Nos, arra gondoltam, hogy megosztanám veletek, mert kíváncsi vagyok, hogy külső szemmel milyenek lettek, mert nem akarok, és nem is szeretek elfogult lenni az irományaimmal. #1 Hús vagyok, mi hozzátapad az izmokhoz, én is úgy tapadok hozzád. Az emlékedhez. Sokszor játszom el a gondolattal, mi lenne, ha még itt lennél velem. Ha veled lennék. Magány Ez az, ami eszembe jut rólad. Mert amikor ugrani készültem, te magamra hagytál, had vesszek oda a semmibe, mint egy kihunyóban lévő csillag a messzi távolban. Utállak . Mint esőcsepp a tengerben, én is úgy veszek el benned. Elveszek a gondolataimban, amik úgy cikáznak át az agyamon, mintha a StarWarsban száguldanánk fénysebességgel. Emlékszel ? Azt mondtad, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Mégsem tetted. Hagytad, hogy egyedül bírkózzak meg a közösen elkövetett hibáinkkal. Nem kérd...