Koffeintúladagolás

  Sziasztok!   Ha követtek Twitteren , akkor nyilván tudtok arról, hogy elkezdtem egy tíznapos vízkihívást. Ott kifejtettem, hogy miért, vagy ez számomra miért kihívás, de nem lenne értelme, ha innen kihagynám.   Szóval, pár nappal ezelőtt láttam Evelin videóját erről ( ITT megnézhetitek), és meginspirálódtam. Rettenetesen kevés vizet iszok, legjobb esetben ha megiszok fél litert egy nap, és pár deci egyebet, ami állhat teából, kólából, kávéból, amit éppen megkívánok. Viszont tudom, hogy az alapnak víznek kéne lennie, minimum két liter víznek, és azon túl inni egyebeket (javítsatok ki, ha tévedek, de én így tudom). Így elhatároztam, hogy belevágok én is, megnézem mennyire vagyok képes rá. És úgy gondoltam, hogy nyomon követem, egyrészt azért, hogy hátha valakit tudok erre ösztönözni, másrészt így én is látom, hogy mennyire haladok jól.   Nos, eddig csak annyi a "baj", hogy most a harmadik nap vége felé tartok, de megpróbálom valamilyen szinten visszakövetni. ...

  Sziasztok! Ez most tényleg nagyon hirtelen jött ötlet, szóval nézzétek el nekem, ha összeszedetlen leszek.   Pár napja jelent meg a Tokio Hotel legújabb albuma, a Dream Machine . Sajnos, csak ma tudtam meghallgatni, mert egyelőre nincsenek fent a számok a YouTube-on, és a Spotify -on is nehezen jött össze, hogy hallgathatni tudjam.   Szóóval már egy ideje fent van a csatornájukon az albumról két zene, a Something New és a What If . Őszintén szólva ezeket is csak pár napja hallottam először, pedig követem őket, valahogy mégse jutottam el odáig, hogy meghallgassam a dalokat.   A What If -be azonnal szerelmes lettem, ehhez kétség sem fér, egyszerűen imádom azt a dalt. Valamint az eleje, nekem teljesen olyan, mint a Wellhello Rakpart -ja, és valahogy azt várom, hogy Diaz hangja csendüljön fel.   Viszont a Something New -val még barátkozom, egyelőre nekem túl van húzva benne a ""nyávogás"", és az eleje vontatott számomra.   És, akkor most térjünk rá...

  Sziasztok! Huh, azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Igen, tudom, ez egy borzalmas kezdés, és tavaly is valami hasonlóval indítottam, de ilyenkor tényleg nehéz szavakat találnom.   Nem mondom, hogy "el sem hiszem", mert az azért túlzás lenne, de tényleg nagyon furcsa, hogy két éves a blog.   Emlékszem, hogy hirtelen döntés volt az egész, és arra is emlékszem, hogy mennyire természetesen jött minden. Minden egyes betű spontán volt, és természetes.   Nyolcadikos voltam, amikor elkezdtem a blogot, és már nem is emlékszem pontosan, hogy miért. Azt sem tudtam, hogy mit akarok vele kezdeni, csupán írni akartam. Kiírni magamból dolgokat, amiket másnak nem mondanék el. Ezzel is kezdtem: " Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ". Ez volt a jelszavam.   Borzasztóan titkoltam, hogy blogot vezetek, mégis szinte állandóan pötyögtem a telefonomon. Séta közben, evés közben, tanulás, és alvás helyett. Mindenki látta, hogy a telefonomon irkálok, és nyílt titok volt...