Koffeintúladagolás

 Ajánlott zene: Tokio Hotel - Spring nicht -Nem nézed a csillagokat? - hallottam a hangodat. Egy elhagyatott épület tetején feküdtünk, te a hátadon, én pedig az oldalamon, hogy lássalak. Ősz volt, lassan már tél, de minket nem érdekelt az esti hideg, zavartalanul feküdtünk a nyirkos, mohákkal borított lapos tetőn. Most voltunk itt először kettesben. Te már jártál itt, ismerted az épület minden egyes zugát, akár csak a tenyeredet, Engem azonban még csak most hoztál ide először. Nem ismertem itt semmit, mégis nyugodtság töltött el, bár lehet, hogy ez miattad volt. Nem, határozottan miattad volt. Felültél, majd a táskádhoz hajoltál. Kikotortad belőle a doboz cigit, majd a gyújtód, azt, ami mindig nálad van. Átnyújtottál nekem egy szálat, amit én örömmel fogadtam el. A gyújtód kattan, mélyet szívsz a méregrúdból, majd lassan, szinte extázisban fújod ki a füstöt. Figyeltem minden apró mozdulatod. Lassú volt, de határozott. Erős, de mégis gyengéd. Mint a lelked. Remegve keresem...

  Sziasztok! Most nem éppen egy "rendes" bejegyzéssel jöttem nektek, de úgy éreztem, hogy ezt mindenképp meg kell veletek osztanom. Hosszú idők óta ez az egyetlen "történet", amit úgymond be tudtam fejezni. Mert volt egy pár, amit elkezdtem írni, de egy idő idő után nem jöttek a szavak, vagy valamiért abba kellett hagynom, és utána már nem tudtam folytatni. Szóval, igazán büszke vagyok erre. Tudom, még mindig nem a legjobb, de gondoltam megmutatom nektek, mert szerintem egész jó lett. Véleményeket és kritikákat szívesen várok mindenhol. Jó olvasást!   Épp a pénztárat rendezgettem, amikor megszólalt az ajtó felett lógó csengő, ezzel jelezve, hogy vásárló érkezett. Nem láttam az arcát, mert napszemüveg volt rajta, ami érthető volt, hiszen odakint száz ágra sütött a nap. Körbenézett, a szeme megállapodhatott valamin, majd elindult az egyik polcsorhoz. Folytattam a megkezdett munkám, és már majdnem be is fejeztem, amikor egy árnyék vetült a kasszára. Felnéztem, ...