31 kérdés-Tag

Na hali! Régebben találtam egy kérdéssort, amin ha két "idegen" átmegy, akkor jobban megismerik egymás...Vagy valami ilyesmi. Kicsit átszerkesztettem, és megcsináltam. Előre is bocsánat, amiért nincs a válaszokban ékezet, de ezt régebben válaszolgattam meg és lusta vagyok kijavítani. ^^

1. Ha a világon bárkit meghívhatnál, akkor kit látnál szívesen vendégül vacsorára?

  A Black Veil Brides tagjait

2. Szeretnél híres lenni? Hogyan? 

  Nem híres, inkább csak ismertebb. Írónő "szerepben".

3. Előfordul, hogy előre végigpróbálod mit fogsz mondani egy telefonbeszélgetésben? Miért? 

  Inkább csak elgondolkozok, hogy mit akarok, de konkrét szöveggel nem készülök.

4. Milyen lenne a tökéletes napod? 

  Ami megtörténhet: Az ébresztőm korán ébreszt, még hajnalban. Lezuhanyozok, majd felöltözök melegítőbe, egy lazább pólóba, és egy sportcipőbe, majd futok fel-egy órát. Visszaérve lezuhanyozok, majd átöltözök "itthonibb" ruhába. Még korán van ezért olvasok/írok nagyjából egy-két órát. Ezután kétféle képpen történhet. 1=Egész nap írok/olvasok és nem nem törődöm semmi mással, miközben a kedvenc bandám zenéje üvölt. 2=Megengedek egy kád melegebb vizet, majd beszórom piros festékkel. Ruhástul beleülök, és ennyi. Este lezuhanyozok és alszok.
  Álmomban sem történne meg: Reggel korán ébreszt a telefonom jelezve, hogy hamarosan vendégeim lesznek. Lezuhanyozok, majd felöltözök. Csengetnek és kinyitom az ajtót. A Black Veil Brides áll teljes életnagyságban előttem. Betessékelem őket, és egész nap velük vagyok. Andy belém szeret és megcsókol. Összejövünk és boldogan élünk.

5. Mikor énekeltél magadnak utoljára? És valaki másnak? 

  Magamnak soha nem éneklek. Csak magamban. Egyébként én mindig éneklek. Csak halkan, vagy csak a fejemben. Ott bent állandóan koncert van. Úgy konkrétan másnak sem szoktam énekelni, csak mással. Ha énekelek és valaki ott van, az hallja. Egyébként nem szokásom, és nem is szeretek mások előtt énekelni, vagy bármit csinálni.

6. Ha 90 évig élnél, és el kellene döntened, hogy egy 30 éves ember testét vagy elméjét őrzöd meg az utolsó évekre, akkor melyiket választanád?

  Nos, mivel nem vagyok 30, ezert nem igen tudom, hogy milyennek kellene hogy legyen egy 30 éves elme. De ettől függetlenül (Tudom ez nem "helyes" döntés, mert a külső nem minden, de...) én a külsőt választom, mert az elmém minél öregebb leszek annál inkább bővülhet :)

7. Van valami előérzeted azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogsz meghalni?

  Egyáltalán nincs. Nem is érdekel. Csak történjen már meg.

8. Mi az a dolog az életedben, amiért a leghálásabb vagy?

  Hogy megismerhettem a Black Veil Brides zenéit, és L-t. <3

9. Ha egy dolgot változtathatnál meg azzal kapcsolatban, ahogy felneveltek, akkor mi lenne az?

  Az egész életem lecserélném. Nem a neveléssel van gond, hanem velem...

10. Próbáld meg elmesélni az életed történetét 4 percben a lehető legrészletesebben!

  Nem a legelejétől kezdem, hanem a „legfontosabb” dologtól. Minden akkor kezdődött, amikor meghalt a mamám. Imádtam. Ő volt az egyik főbb személy az életemben. Mindig megnevettetett, dédelgetett, és javarészt ő nevelt fel. Aztán amikor meghalt, egy világ omlott össze bennem. Persze ezt akkor nem nagyon vettem észre, sőt. Visszagondolva eléggé hülyén viselkedtem, mert a temetéskor bőgtem mint az állat, arra sem emlékszem, hogy ki kivel volt. Csak, hogy én anyut szorongatva bőgtem. Aztán a temetést követő vacsorán vagy mi a francon meg már nevettem.

  Milyen gusztustalan emberek vagyunk. Mármint nemrég volt dédmamám temetése, és mindenki bőgött, aztán meg azon az összejövetelen meg mindenki mintha mi sem történt volna, nevettek. Én nem. Nem sírtam, de nem is nevettem. Annyira nem ismertem, de még is szar volt.

  De „visszatérve” a mamámhoz, nagyon szerettem.

  Aztán elkezdtem „zülleni”. Akkor jött egy lány, akit a legjobb barátomnak hittem, és belerángatott mindenféle hülyeségekbe. Hálistennek a lányt „kizártam” az életemből, de a cigi, amire vele szoktam rá, megmaradt, és igazából nem is bánom.

  De aztán 2014 nyarán fenekestül felfordult az életem, és a gondolkozási módom. Egyre jobban elkezdett vonzani az emotion irányzat. Először csak maga zenei stílus, aztán az öltözködés". És ugye itt "botlottam bele" a Black Veil Brides-ba. A 'Knives and Pens' című számuk miatt kezdtem "ráhangolódni" erre a stílusra, ami aztán le is "csillapodott" egy ideig. Nem is érdekelt különösebben a banda, egészen 2014 teléig. Télen valamiért rákerestem a BVB több zenéjére is, és rátaláltam a 'Rebel love song'-ra, a 'Heart of fire'-ra és a 'Goodbye agony'-ra. Elhallgattam őket egy ideig, és nem is érdekelt több zene. Aztán a szülinapom előtti nap (2014 December 18.-án, csütörtökön) rákerestem Andy Biersack-ra, és mit nem mondjak, megfogott. :') Meghallgattam a saját számát a 'They don't need to understand'-et, és megszerettem. Szülinapomon délután miközben pakolásztunk anyuval keresgéltem még pár zenét tőlük, de azok nem tetszettek, így csak az idáig megtalált dalokat hallgattam.

  Aztán szenteste (miután hullafáradtan hazaértünk) én még fennmaradtam és hallgattam tőlük egy két számot "kényszerből", hogy megszeressem. Hülye ötlet volt, na mindegy.

  Gondoltam - mivel ez egy rock banda - biztos arról, hogy a halál milyen jó, és egyebek. Egyre többet gondolkoztam rajta, és egyre többször kívántam azt, 'Bár meghalnék'. Mivel a kívánságok soha nem teljesülnek, ezért még élek. X) Közben ugye semmit nem értettem belőle ezért nem is tudtam miről szól. Aztán ezek a gondolatok mindig végig kísérték a napjaimat, és mindent. Azon kaptam fel a fejem, ami a halálnak köze volt. Halálfejek, sátánista jelek, ötágú csillag és ehhez hasonló dolgok kezdtek el foglalkoztatni. És persze e mellet, maga a halál fogalma, gondolata.

Egyre többször akartam távol lenni anyámtól, és a "magam útját járni", csakhogy valahol csendben meghalhassak. Aztán azon kaptam magam, hogy eltaszítom magamtól az embereket akiket szereretek, vagy fontosak nekem. Azt hittem már senki sem szeret, és hogy nincs értelme, hogy éljek. Ez be is igazolódott anyámra nézve, de már leszarom magasról, elvégre "ha te így, én is így". Szinte mindig a pokolba kívánom.
  Aztán eljött az, amit soha senkinek nem kívánok, hogy átélje. Önbántalmazás. Elkezdem magam vagdosni, és minél inkább fájdalmat okozni magamnak. Aztán rátett egy lapáttal, hogy elmondtam ezt az egészet az ének tanáromnak (rossz döntés volt). Persze nem az egészet, csak annyit, hogy lelki problémáim vannak. De akkor is rosszul döntöttem. Azt hittem, majd ő segít. De nem. Azóta akárhányszor összefutunk mindig rákérdez, és én nem bírom. Összetörök.
  De elkövettem ennél nagyobb hibát. Ha lehet mondani, akkor "életem legnagyobb hibáját követtem el", ugyanis. Elmondtam anyámnak. Neki is ugyan azt, mint az ének tanáromnak. Se többet, se kevesebbet. És ő annyira szarul reagálta le. Kiabált velem, és nem hitt a fülének, hogy "milyen hülye lánya van". Mondanom sem kell, itt telt be a pohár. Végleg megsemmisültem, a saját anyám ellenem fordult.

  De aztán (igazából még mielőtt elmondtam volna bárkinek is) jött egy lány, akit a legnagyobb támaszaim közé sorolhatok. Neki mondtam el mindent először. Megértett. Még mindig megért. Sok közös van bennünk, ezért gondoltam úgy, hogy neki mondom el először.
  Aztán újra a Black Veil Brides-hez fordultam. Ezúttal nagyon beleástam magam, és rájöttem, hogy ők nem a "halálba kívánják", hanem onnan "rántják vissza" az embert. Rengeteg pozitív idézetet találtam tőlük, amiket mindig előszeretettel olvasok, bár nem igen tudom "betartani".
  Ők "segítettek" át ezen. Meg a Bukott Angyalom :)
  Még mindig vagdosok, és bántom magam. Még mindig meg akarok halni. Még mindig nincs értelme élnem. Még mindig nagy szerencsétlenségnek érzem magam. Ezért fordulok a zenébe, az olvasásba és az írásba. Talán csak ez a három dolog éltet.
  És még mindig van valami, amit el kell mondanom...*nagysóhaj* 2014 Február 19.-én majdnem megöltem magam... Hirtelen felindulásból jött az egész. Megakadt a szemem egy vastagabb madzag tekercsen, és ez a gondolat csak úgy jött. Viszont nem mertem lelépni a székről, mert féltem. Féltem, hogy mi van, ha nem sikerül. Ha nem azonnal halok meg, hanem fojtogat a levegő hiánya. Ha "ugrás közben" meggondolom magam. Így nem tettem. De ha nem gondolkozok, csak cselekszem, akkor már nem lennék.

11. Ha választhatnál egy tulajdonságot vagy képességet, amit holnap reggelre megszerezhetsz, akkor mi lenne az?

  Rengeteg mindent szeretnék. De talán egy valamit nagyon. Beszélni a holtakkal.

12. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatnál bármit magadról, az életedről, a jövődről, akkor mit akarnál tudni?

  Hogy mikor jön el az örök megváltás, a Halál.

13. Van valami, amiről régóta álmodozol, hogy megcsinálod, de eddig nem tetted? Miért nem? 

  Utazgatni a világ körül, koncertekre, fesztiválokra járni. Idő, pénz, és kor hiányában nehézkes lenne. :)

14. Mi volt életed eddigi legnagyobb eredménye?

  Soha nem érdekelt az ilyesmi.

15. Mi tartasz a legnagyobb értéknek egy barátságban?

  Bizalom.

16. Mi a legkedvesebb emléked?

  Rengeteg kedves emlékem van. Mindet egyformán szeretem, de a "jelenlegi" kedvencem, az az, amikor pénteken osztálytársammal bementünk a lányWC-be, mert nem akartunk kimenni, és mivel nálunk szünetben "kötelező kimenni" ( -.-") ezert bementünk ketten egy fülkébe. Aztán egy tanár bejött, és látta a lábunkat a fülke alján. Benyitott, mi meg ott állunk, mint két balfék. Kizavart minket a tanár, mi meg szakadtunk a röhögéstől. :'D Jaajj Domikiáám!! <3

17. Mi a legrosszabb emléked?

  Abból is rengeteg van, és mindet utalom. Nem szeretnék kiemelni egyet.

18. Ha tudnád, hogy egy éven belül meg fogsz halni, akkor mit változtatnál meg az életedben és miért?

  Többet utaznék, buliznék, "őrültebb" lennék, véleménykinyilvánítóbb és magabiztosabb.

19. Mit jelent számodra a barátság? 

  A barátság egy olyan kapocs két ember között, ami eleinte furcsa, és idegen, aztán kezded megszokni, majd képtelen vagy élni nélküle.

20. Milyen szerepe van a szerelemnek az életedben?

  Semmilyen. Nem vagyok kapcsolatban.

21. Mennyire összetartó a családod? Mit gondolsz, boldogabb gyerekkorod volt, mint a többségnek?

  Őszintén? Semennyire. Fentebb említettem.

22. Milyen a viszonyod az édesanyáddal?

  Fentebb válaszoltam.

23. Fejezd be ezt a mondatot: Szeretném, ha lenne valaki az életemben, akivel meg tudom osztani a(z) …..

  Véleményem, szeretetem, élményeim.

24. Ha jó barátok lennétek az egyik olvasóddal, akkor mi az, amit feltétlenül tudnia kellene rólad?

  Nagyon makacs vagyok. Hangulat ingadozásaim vannak, és dühkitöréseim. Tömegiszonyos vagyok, depressziós és piromániás.

25. Mesélj el magadról egy kellemetlen történetet!

  Nem éppen kellemes dolog egy tömegiszonyos embernek tömegközlekedésen utazni...De ilyen "ciki" dolgot nem nagyon tudok.

26. Mikor sírtál utoljára mások előtt? És magadban? 

  Magamban? Tegnap? Ma? Mások előtt nem szokásom sírni. Megtartom magamnak.

27. Van-e olyan dolog a világon, ami túl komoly ahhoz, hogy viccelni lehessen vele? Ha igen, akkor mi az? 

  Homoszexualitás, rasszizmus, abortusz, öngyilkosság, és meg egy csomó dolog.

28. Ha ma este meghalnál, és már nem beszélhetnél előtte senkivel, akkor mi lenne az, amit a legjobban bánnál, hogy nem mondtál el valakinek? Miért nem mondtad el eddig?

  Túl sok mindent magamban tartok...Hogy miért? Mert senki sem értené meg...

29. Ha kigyullad a házad, már kimentettél minden embert és állatot, és már csak egy dologért szaladhatsz vissza, akkor mit mentenél ki?

  Általában a telefonom mindig nálam van, szóval az pipa. Túl sok mindenhez kötődök. Nem tudnék csak egy dolgot kimenekíteni.

30. A családtagjaid halála közül kié kavarna fel a legjobban? Miért?

  A dédmamámé, mert talán ő áll jelenleg a legközelebb hozzám.

31. Mondj el egy személyes problémádat, és kérd a partnered segítségét a megoldáshoz! Arra is kérd meg, hogy mondja el, ő szerinte te mit gondolsz erről a problémáról!

 Fentebb említettem az önbántalmazásom.

Ennyi lenne. Remélem sok dolgot "megtudtatok" rólam. Még jelentkezem ma!

Xoxo ~Roniic