2015.05.02. - Valami
2015.május2. SZOMBAT
03:46
Na, most így nagyon hirtelen írok. Mármint totál eltervezetlenül, arról ami eszembe jut.
Például. Amikor ezt a mondatot írom, totál kuss van, ami most rohadtul megnyugtató.
Vagy. Ma valamiért (tényleg fogalamam sincs miért) elkeztdem One Direction-t hallgatni. Eddig se volt a zenéjükkel bajom, de túlságosan is ők folytak/folynak a csapból.
Aztán. Holnap (vasárnap) anyáknapja, szóval ki kéne találnom valamit a Muter-nak meg a NagyMuter-nak.
Valamint. Annyira, de annyira unatkozok. Evelin megigérte, hogy majd hajnalokig beszélünk, de szerintem bealudt.
Jujj, kedden "fogtam" egy Fa szú-t. Mármint van egy kép, amit én faragtam, és abba még nagyon rég "beköltözött" egy szú. Nos, kedden kipottyant belőle, én megfogtam, beleraktam egy duncosüvegbe, raktam bele fát és most ott éldegél. Úgyhogy ő a háziállatom. Amúgy Sziszi-nek hívják. Ha fiú, akkor meg CC-nek (ejtsd.: Szíszí), szóval nincs nagy különbség.
Meg a héten elkezdtem Kalapos Évától a D.A.C. sorozatot, amit imádok!
Apu csütörtökön hazajött Németországból, de csak vasárnapig (holnapig) marad.
Rászoktam az angolteára. Mármint az eredeti, igazi, hamisíthatatlan AngolTeára. Nagyon finom. Azaz...három citrom-pótlóval és négy kanál cukorral. Magába kurva keserű. Érdekesség, hogy Angliában tejjel isszák. Én úgy nem merem kipróbálni, de majd egyszer talán.
Egyébként még azért vagyok fent, mert anyuék reggel (azt hiszem hétkor) elmennek itthonról, és akkor van lehetőségem cigizni. ^^
Aztán, egyre jobban várom már, hogy húzhassak el innen a picsába. Apu már keresi az albérletet, szóval remélem nyárig meg lesz, és mehetek ki Németbe.
Ezzel kapcsolatban, van egy probléma. Méghozzá, az általánosiskola, ahova járok. Év végén vagy egy vizsga a nyolcadikosoknak, ami hasonló, mint az érettségi. Matekból, meg magyarból kell vizsgázni, és kibaszott nehéz. Matekból 15, magyarból 10 tétel van. A matekot nagyjából tudom, de a magyarral nagyon el vagyok maradva. És egy hónapom van megtanulni 8 kibaszott életrajzot+munkásságot+ilyenszarságot, meg 2másmilyen baromságot. Egyedül József Attilát tudom...Meg a Bibliát. Meg talán a meséket. De akkor is. Az 7(!!!) kicseszett életrajz! Meg fogok bukni...érzem...
De ellenben felvettek a középsuliba, ahova jelentkeztem. Kalocsára, a Dózsa György Mittudoménmilyen Szakiskola és Kollégium Vagymiazistennemtudomanevét-be rendészetre. Szóval félig "heppi" van, félig meg "akurvaanyátokatrohadjatokmeg". Izgalmas.
Elfeküdtem a hátam és kibaszottul fáj.
Rohadt izgalmas, hogy a nagy unalmamban blogolok...De legalább nem annyira unatkozok, és lesz bejegyzés. "Jdjsjsnnakxudhdndnxixjsnykiisusknxbsmjsisjuejsjdhxhxhx" Körül-belül ezt érzem.
Ó, hogy rohadjanak meg! Nem kaptam májusfát! Most komolyan. Én még életemben nem kaptam májusfát. Mindig a szomszédok fáiról lopkodtam le a szallagot és aggattam fel a ház előtti fákra. :') Már akkor is látszott, hogy milyen swagyolohypster kölök vagyok.
Már fél órája lököm a rizsát, aminek tényleg. Semmi értelme. De lagalább telik az idő.
Olvasni nincs energiám, és most csendre vágyok.
Amúgy...Semmi..xd
Agyfasz van gyerekek.
Jajj, ha már a nagy agyfaszkodásnál tartunk! Nincs sok olvasóm (konkréttan csak Csilláról tudok), de megkockáztatom kirakni, hogy aki olvas, az légyszilégyszilégyszi lájkolja/ossza meg/ kommenteljen az oldalt/oldalnál! Nagyon fontos lenne nekem. Ahh...nem erőlködök a bemutatással, majd meglátjátok. Az oldal ITT elérhető! Köszipuszi!
Asszem egyenlőre ennyi, majd írok még, ha nagyon unatkozok.
Na, most így nagyon hirtelen írok. Mármint totál eltervezetlenül, arról ami eszembe jut.
Például. Amikor ezt a mondatot írom, totál kuss van, ami most rohadtul megnyugtató.
Vagy. Ma valamiért (tényleg fogalamam sincs miért) elkeztdem One Direction-t hallgatni. Eddig se volt a zenéjükkel bajom, de túlságosan is ők folytak/folynak a csapból.
Aztán. Holnap (vasárnap) anyáknapja, szóval ki kéne találnom valamit a Muter-nak meg a NagyMuter-nak.
Valamint. Annyira, de annyira unatkozok. Evelin megigérte, hogy majd hajnalokig beszélünk, de szerintem bealudt.
Jujj, kedden "fogtam" egy Fa szú-t. Mármint van egy kép, amit én faragtam, és abba még nagyon rég "beköltözött" egy szú. Nos, kedden kipottyant belőle, én megfogtam, beleraktam egy duncosüvegbe, raktam bele fát és most ott éldegél. Úgyhogy ő a háziállatom. Amúgy Sziszi-nek hívják. Ha fiú, akkor meg CC-nek (ejtsd.: Szíszí), szóval nincs nagy különbség.
Meg a héten elkezdtem Kalapos Évától a D.A.C. sorozatot, amit imádok!
Apu csütörtökön hazajött Németországból, de csak vasárnapig (holnapig) marad.
Rászoktam az angolteára. Mármint az eredeti, igazi, hamisíthatatlan AngolTeára. Nagyon finom. Azaz...három citrom-pótlóval és négy kanál cukorral. Magába kurva keserű. Érdekesség, hogy Angliában tejjel isszák. Én úgy nem merem kipróbálni, de majd egyszer talán.
Egyébként még azért vagyok fent, mert anyuék reggel (azt hiszem hétkor) elmennek itthonról, és akkor van lehetőségem cigizni. ^^
Aztán, egyre jobban várom már, hogy húzhassak el innen a picsába. Apu már keresi az albérletet, szóval remélem nyárig meg lesz, és mehetek ki Németbe.
Ezzel kapcsolatban, van egy probléma. Méghozzá, az általánosiskola, ahova járok. Év végén vagy egy vizsga a nyolcadikosoknak, ami hasonló, mint az érettségi. Matekból, meg magyarból kell vizsgázni, és kibaszott nehéz. Matekból 15, magyarból 10 tétel van. A matekot nagyjából tudom, de a magyarral nagyon el vagyok maradva. És egy hónapom van megtanulni 8 kibaszott életrajzot+munkásságot+ilyenszarságot, meg 2másmilyen baromságot. Egyedül József Attilát tudom...Meg a Bibliát. Meg talán a meséket. De akkor is. Az 7(!!!) kicseszett életrajz! Meg fogok bukni...érzem...
De ellenben felvettek a középsuliba, ahova jelentkeztem. Kalocsára, a Dózsa György Mittudoménmilyen Szakiskola és Kollégium Vagymiazistennemtudomanevét-be rendészetre. Szóval félig "heppi" van, félig meg "akurvaanyátokatrohadjatokmeg". Izgalmas.
Elfeküdtem a hátam és kibaszottul fáj.
Rohadt izgalmas, hogy a nagy unalmamban blogolok...De legalább nem annyira unatkozok, és lesz bejegyzés. "Jdjsjsnnakxudhdndnxixjsnykiisusknxbsmjsisjuejsjdhxhxhx" Körül-belül ezt érzem.
Ó, hogy rohadjanak meg! Nem kaptam májusfát! Most komolyan. Én még életemben nem kaptam májusfát. Mindig a szomszédok fáiról lopkodtam le a szallagot és aggattam fel a ház előtti fákra. :') Már akkor is látszott, hogy milyen swagyolohypster kölök vagyok.
Már fél órája lököm a rizsát, aminek tényleg. Semmi értelme. De lagalább telik az idő.
Olvasni nincs energiám, és most csendre vágyok.
Amúgy...Semmi..xd
Agyfasz van gyerekek.
Jajj, ha már a nagy agyfaszkodásnál tartunk! Nincs sok olvasóm (konkréttan csak Csilláról tudok), de megkockáztatom kirakni, hogy aki olvas, az légyszilégyszilégyszi lájkolja/ossza meg/ kommenteljen az oldalt/oldalnál! Nagyon fontos lenne nekem. Ahh...nem erőlködök a bemutatással, majd meglátjátok. Az oldal ITT elérhető! Köszipuszi!
Asszem egyenlőre ennyi, majd írok még, ha nagyon unatkozok.
05:32
Naszóval. Még mindig nem alszom, de kreatívkodtam. Igen, hajnalban. Problem, bitch?
Aztán...hu...reggel van. Mármint, már világosodik, szóval tök jó. És fél hat van, ami azért jó, mert nemsokára anyámék húznak el a francba, és rágyújthatok.
"Do you remember summer '09?"
Najó...nem tudom mi van velem. 1D-t hallgatok, miközben egy hiperszuperheavymetalosrockos csajnak kellene lennem, aki üvölttetiazenétéshörgőszenéthallgategészállónap. De nem így van. Na mindegy. Soha nem tudtam az lenni, aki akartam.
Mindig másokra akartam hasonlítani. Mindig úgy akartam kinézni, mint mások. Mindig úgy akartam viselkedni, mint mások. Mindig úgy akartam csinálni dolgokat, mint mások. Mindig néztem az embereket, hogy milyen mozdulattal veszik el a bögrét az asztalról, hogy milyen mozdulattal fésülik a hajukat, és tulajdonképpen minden mozdulatukat figyeltem, és én is úgy akartam csinálni. Régen, körül-belül 10-11 éves koromig, (ami azért valljuk be, 3-4 éve volt...) az unokatesóm volt, a példaképem. Mindig úgy akartam kinézni, mint ő, úgy akartam beszélni, mint ő, úgy akartam csinálni mindent, mint ő. Mindig is (még most is) lenyűgözött, hogy milyen rendben tudja tárolni a dolgait, hogy mindent olyan precízen csinált meg, hogy nemigaz, hogy ő mindenhova olyan könnyen beilleszkedik. Olyan akartam lenni, mint ő. 2012.április02.-én (direkt megnéztem, mert ledátumozta), amikor nálunk voltunk, írt egy lapra idézeteket, dalszövegeket, és itthagyta. Én elraktam, és azóta olyan betűkkel akartam írni, mint ő. Volt egy idő, amikor elővettem a lapot és gyakoroltam az írását. Sikerült is átvennem egy részét, de gondolom mondanom sem kell; ő még mindig szebben ír. De mostanra (nagyon-nagyon minimálisan) elfodadtam magam, olyannak, amilyen vagyok, és próbálok kialakítani egy saját személyiséget; Roniic-ot.
Bármilyen hülyén is hangzik, de ez van. Roniic, egy kitalált személy, aki az én testemen-lelkemen keresztül "kel életre" egy ideig. Pontosan azért, amkért Andy Biersack "kitalálta" Andy Sixx-t.
Elegem van, hogy lenéznek, hogy nem vesznek észre, hogy annyi önbozalmam van, mint egy farönknek. Hogy ha ki kell állnom valahova, meg se merek szólalni, remegni kezd a térdem, nagyon szűkszavúan/egyátalán nem beszélek. Hogy félek a saját osztályomban (!) kimenni a kukához, mert azt érzem, hogy engem néznek, hogy ha csönd van, meg se merek nyikkanni, sőt nagyon moccani sem, mert félek, hogy rám figyelnének. Hogy félek elmenni a buszmegálló előtt akkor is, ha nincs ott senki, mert azt érzem, hogy néznek. Hogy a saját házamban nem merek elmenni anyám előtt, mert úgy érzem engem néz. Elegem van ezekből!
Roniic, egy magabiztos, kemény, nagyszájú, alattomos, mély gondolkozású, válogatott szavú, spontán ember, aki egy az egyben, az ellentétem. Ha már én is ilyenné válok, akkor elengedem Roniic-ot, de egyenlőre marad.
Naszóval. Még mindig nem alszom, de kreatívkodtam. Igen, hajnalban. Problem, bitch?
Aztán...hu...reggel van. Mármint, már világosodik, szóval tök jó. És fél hat van, ami azért jó, mert nemsokára anyámék húznak el a francba, és rágyújthatok.
"Do you remember summer '09?"
Najó...nem tudom mi van velem. 1D-t hallgatok, miközben egy hiperszuperheavymetalosrockos csajnak kellene lennem, aki üvölttetiazenétéshörgőszenéthallgategészállónap. De nem így van. Na mindegy. Soha nem tudtam az lenni, aki akartam.
Mindig másokra akartam hasonlítani. Mindig úgy akartam kinézni, mint mások. Mindig úgy akartam viselkedni, mint mások. Mindig úgy akartam csinálni dolgokat, mint mások. Mindig néztem az embereket, hogy milyen mozdulattal veszik el a bögrét az asztalról, hogy milyen mozdulattal fésülik a hajukat, és tulajdonképpen minden mozdulatukat figyeltem, és én is úgy akartam csinálni. Régen, körül-belül 10-11 éves koromig, (ami azért valljuk be, 3-4 éve volt...) az unokatesóm volt, a példaképem. Mindig úgy akartam kinézni, mint ő, úgy akartam beszélni, mint ő, úgy akartam csinálni mindent, mint ő. Mindig is (még most is) lenyűgözött, hogy milyen rendben tudja tárolni a dolgait, hogy mindent olyan precízen csinált meg, hogy nemigaz, hogy ő mindenhova olyan könnyen beilleszkedik. Olyan akartam lenni, mint ő. 2012.április02.-én (direkt megnéztem, mert ledátumozta), amikor nálunk voltunk, írt egy lapra idézeteket, dalszövegeket, és itthagyta. Én elraktam, és azóta olyan betűkkel akartam írni, mint ő. Volt egy idő, amikor elővettem a lapot és gyakoroltam az írását. Sikerült is átvennem egy részét, de gondolom mondanom sem kell; ő még mindig szebben ír. De mostanra (nagyon-nagyon minimálisan) elfodadtam magam, olyannak, amilyen vagyok, és próbálok kialakítani egy saját személyiséget; Roniic-ot.
Bármilyen hülyén is hangzik, de ez van. Roniic, egy kitalált személy, aki az én testemen-lelkemen keresztül "kel életre" egy ideig. Pontosan azért, amkért Andy Biersack "kitalálta" Andy Sixx-t.
Elegem van, hogy lenéznek, hogy nem vesznek észre, hogy annyi önbozalmam van, mint egy farönknek. Hogy ha ki kell állnom valahova, meg se merek szólalni, remegni kezd a térdem, nagyon szűkszavúan/egyátalán nem beszélek. Hogy félek a saját osztályomban (!) kimenni a kukához, mert azt érzem, hogy engem néznek, hogy ha csönd van, meg se merek nyikkanni, sőt nagyon moccani sem, mert félek, hogy rám figyelnének. Hogy félek elmenni a buszmegálló előtt akkor is, ha nincs ott senki, mert azt érzem, hogy néznek. Hogy a saját házamban nem merek elmenni anyám előtt, mert úgy érzem engem néz. Elegem van ezekből!
Roniic, egy magabiztos, kemény, nagyszájú, alattomos, mély gondolkozású, válogatott szavú, spontán ember, aki egy az egyben, az ellentétem. Ha már én is ilyenné válok, akkor elengedem Roniic-ot, de egyenlőre marad.
06:22
Azt hiszem, megyek. Nem, nem aludni, de rohadtul fáj a lábam és a hátam, szóval csak pihenek. Zenét hallgatok. Na mindegy...
Azt hiszem, megyek. Nem, nem aludni, de rohadtul fáj a lábam és a hátam, szóval csak pihenek. Zenét hallgatok. Na mindegy...
Még jelentkezem
Xoxo ~Roniic
Xoxo ~Roniic
Ui.: Ezt alkottam:
cunci lett a virág:3
VálaszTörlésKoszi^^❤
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNa szoval. :') Most te is toroltel kommentet, meg en is. De atattol fuggetlenul, hogy nem latszik, nagyon koszonom a kommentet.
TörlésFogalmazas lvl 1000 :D
A kihivasokat akkor leirom egy kovi bejegyzesbe (:
Wóótörfuck UNFIELD tesóm*-*
VálaszTörlésKibekurt jó lett:o
Ha gondolod megnézheted az én blogom ami UNFIELD Fanfiction^^
Szia (: Linkeled a blogod? ^^ Kivancsi vagyok ra (:
Törlés