Érzelmek vihara®

Félek. Rettenetesen félek. Félek, hogy elveszítek mindent. Félek, hogy egyedül maradok. Félek, hogy nem marad senki, akinek beszélhetnék bármiről. Félek, hogy az emberek nem tőlem félnek. Félek, hogy az eszem erősebb, mint a vágy, amit érzek. Félek, hogy rosszul döntök. Félek, hogy olyasvalakinek ártok, akit szeretek. Félek, hogy olyan társaságba keveredek, akik ártanak nekem. Félek, hogy olyan társaságba keveredek, ahol én vagyok az, aki árt a többieknek. Félek, hogy nem találom az utam. Félek, hogy nem sikerül semmi, amit elterveztem. Félek, hogy amit teszek árt valakinek. Félek, hogy amit teszek haszontalan. Félek, hogy ami félelmet kelt bennem legyőz. Félek, hogy a tetteim olyan következményt vonnak maguk után, ami árt nekem. Félek cselekedni. Félek beszélni. Félek bármit is tenni. Félek az emberektől. Félek magamtól.

(Ava Dellaira - Kedves Halottak!)
Fájt. Rettenetesen fájt. Minden porcikámmal átéreztem. Legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól, és a haragtól. Fájt, ahogy leírta a történteket, hogy magát hibáztatja. Fájt, hogy úgy éreztem, én vagyok ő. Fájt, hogy saját magam láttam Laurel helyében, és May helyében a Mamát. Fájt, hogy úgy éreztem én se tudtam megmenteni a Mamát. Szarul esett, hogy láttam magam előtt a történteket, és nem tehettem semmit. Sírtam. Sokat sírtam, miközben olvastam. Aztán belegondoltam a saját helyzetembe, és még jobban sírtam. Megérintett. Nagyon. Fáj. Még most is fáj. Úgy érzem nincs leírva minden, amire én kíváncsi vagyok. Nem, nem lett befejezetlen. Nagyon szépen, tisztességesen lett befejezve. Imádtam. Egyszerűen imádtam.

Az a baj a mai világgal, hogy az emberek függnek egymástól. Nem tudnak egyedül boldogulni. Semmiben. Aki tud, az az igazi ember.
Én sem tudok. Nem boldogulok egyedül. Pedig próbálok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megálljak a a saját lábamon.
És, mivel függnek egymástól, keresik a társaságot. Minden áron tartozni akarnak valahova. Ha kell kitúrnak valakit, ha kell kényszerből ott maradnak. Mindenki akar valahova tartozni. Az ember társas lény. Ha csak egy kicsit próbálnánk meg egyedül is elboldogulni. Bármiben is.
Vannak, akik olyannyira függenek az emberektől, hogy automatikusan azt csinálják, mint társaik. Hogy közbeszólnak a társalgásba olyannal, ami nem kapcsolódik a témához, de hozzá igen. Minden áron fel akarják hívni magukra a figyelmet. Olyanokat mondanak, és tesznek, amiről úgy ítélik meg, hogy helyes. Mármint a "kiszemelt" klikkükben helyes.

Még jelentkezem.
Xoxo ~Roniic


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Advent 4 - 24 film és mese, amit mindenképp meg kell nézned idén

Advent 3 - Még 12 karácsonyi recept, amit kár lenne kihagynod idén

Heti ~R 2018.12.10, . 2018.12.16.