Mi is történt velem?
Huh, hát hol is kezdjem? Rengetegszer próbáltam megfogalmazni ezt a bejegyzést. Tényleg. De mindig közbe jött valami: tanulás, lustaság, noku életkedv, csak a szokásos. De most erőt vettem ahhoz, hogy elkezdjem. Már rengeteget húztam az időt, több, mint fél évet, szóval itt az ideje belevágni.
Azt még előre leszögezném, hogy a bejegyzést május 31.-én írtam, viszont csak tegnap (kedden) lett internetünk.
Azt még előre leszögezném, hogy a bejegyzést május 31.-én írtam, viszont csak tegnap (kedden) lett internetünk.
Kalocsa, kollégium
Szeptemberben elkezdtem Kalocsán a középiskolát. Pontosabban a rendészetet, de ne menjünk ennyire bele. Beiratkoztam a kollégiumába is, ami talán életem legjobb döntése volt. Az első hét volt a legjobb. Nem csak azért, mert nem volt tanítás, hanem mert ráértünk, és minden délután összeültünk páran a koleszból. Aztán kezdtek ritkulni az alkalmak, nem nagyon értünk rá, végül ez megszűnt. Egy dolog nem szűnt meg: minden vasárnap mindenki a leghamarabbi busszal ment be (ami négy után ért be, mert négytől lehetett beköltözni), és nyolcig kint lógtunk. Hóban, szélben, esőben, napsütésben. Az iskola először borzalmas volt. Rosszul éreztem magam, minden ismeretlen volt körülöttem, nem ismertem senkit (három emberen kívül, abból egy volt osztálytársam), nem találtam a helyem. Aztán szép lassan mindenkit megkedveltem (valakit túlságosan is), és beleszerettem az egész helyzetbe. Csak magával a tanulással, és a tanítással volt bajom.
Decemberben összegabalyodtam egy sráccal, de hamar vége lett két okból is. Az egyik, hogy nem illettünk össze, a másik, hogy költöztünk. De erről majd később.
December után Zsóka nem jött vissza a koleszba, és azt hittem el fogok veszni. De nem. Amíg Zsóka ott volt, addig mindig vele voltam, nem nagyon nyitottam más emberek felé. Hiba volt. Miután elment, igaz, csak egy hónap volt, de az volt a legjobb. A kolesz szempontjából. Megismertem szinte az összes lányt, és nagyon jóban lettünk. Ez igaz, az osztályra is. Rettenetesen megszerettem az ottani embereket, és pontosan ezért fájt annyira, hogy el kell mennem.
Az utolsó pár hetemben (januárban), már nem tanultam szinte semmire, egyedül kémiára. A szakmai tantárgyat (fegyveres szervek és vagyonvédelem) év elejétől leszartam, és abból az egyből buktam meg félévkor. A kémiát is sikerült kijavítanom. Egész félévben egy hármast írtam, amit véletlenül, és egy ötöst, amire készültem, mert azon múlott a kettesem.
Január tizenegyedikétől huszonegyedikéig minden a kiiratkozásom körül forgott. Szinte minden nap mentem a titkárságra, aztán két tanáromtól el is köszöntem. Az önvédelem tanárral a végére elég érdekes lett a kapcsolatunk, az angoltanár pedig rengeteget segített. Mielőtt valaki félre értené, az önvédelem tanárommal nem úgy lett érdekes kapcsolatom, csupán kiderült egy-két vicces dolog. A szakmai tantárgyat tanító, rettegett Nagy Csaba tanárúrtól nem sikerült elköszönnöm, pedig szerettem volna.
Január huszonegyedikén utolsó órában elköszöntem az osztálytól (baromi aranyosak voltak, páran sírtak is), aztán rágyújtottam még egy utolsót a lányokkal, és siettem fel a koleszba pakolni. Miután kész lettem, ott is elköszöntem a lányoktól (szegénykéim sírtak, végül én is), velük is rágyújtottam, aztán elindultunk. Beugrottunk az ottani könyvesboltban is, mert félrerakattam egy német szótárat. Ja, igen! Az ottani könyvesboltban szinte törzsvendég lettem. Szinte minden héten mentem, és két könyvvel tértem vissza. Egyszerűen imádom azt a helyet.
Decemberben összegabalyodtam egy sráccal, de hamar vége lett két okból is. Az egyik, hogy nem illettünk össze, a másik, hogy költöztünk. De erről majd később.
December után Zsóka nem jött vissza a koleszba, és azt hittem el fogok veszni. De nem. Amíg Zsóka ott volt, addig mindig vele voltam, nem nagyon nyitottam más emberek felé. Hiba volt. Miután elment, igaz, csak egy hónap volt, de az volt a legjobb. A kolesz szempontjából. Megismertem szinte az összes lányt, és nagyon jóban lettünk. Ez igaz, az osztályra is. Rettenetesen megszerettem az ottani embereket, és pontosan ezért fájt annyira, hogy el kell mennem.
Az utolsó pár hetemben (januárban), már nem tanultam szinte semmire, egyedül kémiára. A szakmai tantárgyat (fegyveres szervek és vagyonvédelem) év elejétől leszartam, és abból az egyből buktam meg félévkor. A kémiát is sikerült kijavítanom. Egész félévben egy hármast írtam, amit véletlenül, és egy ötöst, amire készültem, mert azon múlott a kettesem.
Január tizenegyedikétől huszonegyedikéig minden a kiiratkozásom körül forgott. Szinte minden nap mentem a titkárságra, aztán két tanáromtól el is köszöntem. Az önvédelem tanárral a végére elég érdekes lett a kapcsolatunk, az angoltanár pedig rengeteget segített. Mielőtt valaki félre értené, az önvédelem tanárommal nem úgy lett érdekes kapcsolatom, csupán kiderült egy-két vicces dolog. A szakmai tantárgyat tanító, rettegett Nagy Csaba tanárúrtól nem sikerült elköszönnöm, pedig szerettem volna.
Január huszonegyedikén utolsó órában elköszöntem az osztálytól (baromi aranyosak voltak, páran sírtak is), aztán rágyújtottam még egy utolsót a lányokkal, és siettem fel a koleszba pakolni. Miután kész lettem, ott is elköszöntem a lányoktól (szegénykéim sírtak, végül én is), velük is rágyújtottam, aztán elindultunk. Beugrottunk az ottani könyvesboltban is, mert félrerakattam egy német szótárat. Ja, igen! Az ottani könyvesboltban szinte törzsvendég lettem. Szinte minden héten mentem, és két könyvvel tértem vissza. Egyszerűen imádom azt a helyet.
L, Zsóka
Mindketten rettenetesen a szívemhez nőttek, szinte a testvéreim.
Zsókával nagyon összeszoktunk (ez így borzalmasan hangzik, hogy "összeszoktunk", de másképp nem tudom leírni) a koleszban, ezért is fáj, hogy mostanában nem beszélünk. Nehéz, de megoldható lenne.
L pedig a másik felem. Rettenetesen jól kijövünk, és amióta eljöttem Magyarországról, szinte minden héten beszélünk telefonon. Szóval igazán megoldható internet nélkül is a kommunikáció. De ha valaki nem törekszik rá, akkor mindegy.
Zsókával nagyon összeszoktunk (ez így borzalmasan hangzik, hogy "összeszoktunk", de másképp nem tudom leírni) a koleszban, ezért is fáj, hogy mostanában nem beszélünk. Nehéz, de megoldható lenne.
L pedig a másik felem. Rettenetesen jól kijövünk, és amióta eljöttem Magyarországról, szinte minden héten beszélünk telefonon. Szóval igazán megoldható internet nélkül is a kommunikáció. De ha valaki nem törekszik rá, akkor mindegy.
Magyarország
Mint minden normális magyar állampolgár, úgy én is kötődöm hozzá. Kibaszottul fájt, sőt, még mindig fáj, hogy ott kellett hagynom. Kitéptek a szívemből egy darabot, amit semmi nem tud helyettesíteni. Az egyetlen jó ebben az egészben, hogy közel van, így gyakran haza tudunk menni.
Költözés
Már említettem pár bejegyzésbe, hogy majd előbb-utóbb kiköltözünk, mert apukám itt dolgozik, és, hogy együtt legyen a család, blablabla, meg én is szerettem volna kijönni. Pontosabban, csak a végén.
Amikor először szóba jött az, hogy kijövünk, minden erőmmel ellene voltam. Baromira nem akartam, féltem, és nem akartam kockáztatni. Azonban, egyszer csak valami kattant az agyamban, hogy "ez egy jó lehetőség, szeretsz utazni, hajrá, vágj bele". Így belevágtam. Alig vártam, hogy megszabaduljak attól a mocsoktól, ami Magyarországon ragadt rám, hogy új életet kezdjek, hogy az legyek, aki valójában vagyok.
Közben befejeztem a nyolcadikat, elkezdtem Kalocsán a rendészetet, és megismertem új embereket, akiket egyszerűen imádok. Viszont ez nem tántorított el attól, hogy belevágjak a dolgokba, plusz a lakás is megvolt.
Január 24.-én, vasárnap elindultunk. Nagyjából, amit tudtunk, berendeztünk, majd elmentünk a városban lévő magyar családhoz. Bemutatkoztunk, megismertem a gyerekeket, megbeszéltük a hétfőt.
Másnap reggel elmentünk az iskolához beiratkozni, aztán elmetünk egyéb hivatalos ügyeket elintézni.
Kedden, január 26.-án pedig elkezdtem az iskolát. Rettenetesen nehéz volt, furcsa, idegen, féltem, azonban betudtam ezt annak, hogy új vagyok.
Közben akadtak kavarodások a házzal, ami eléggé befolyásolt mindent. Szerencsére megoldódott minden. Illetve nem minden. Jelenleg (május 31) még nincs internet, de hamarosan ez is megoldódik.
Teljesen más az iskolarendszer, mint otthon, így év közben rengeteg szünetem van, viszont tovább tart az iskola. Két hétig mentünk iskolába, azután pedig volt egy hét farsangi szünet. Öt hetet ismét jártunk, majd húsvéti szünet. Hat hét után újabb szünet, ezúttal pünkösdi szünet. Ez után pedig majd a nyári szünet lesz, augusztus 1.-től szeptember 12.-ig. Általában a szünetek két hetesek szoktak lenni, kivéve a farsangi szünet, ami egy hét. Aztán az is furcsa volt nekem (viszont könnyű volt megszokni), hogy elég lazán kezelik a tanítást. Mindenki sokkal kedvesebb, segítőkészebb, lazábbak, és nem kapják fel a vizet apróságok miatt. Rengeteg programot szerveznek tanítási időre, ami nem azért jó, mert elmarad az amúgy is laza tanítás, hanem mert így biztos mindenki részt vesz rajta.
Magyarország-Németország - nem nehéz?
Amikor először szóba jött az, hogy kijövünk, minden erőmmel ellene voltam. Baromira nem akartam, féltem, és nem akartam kockáztatni. Azonban, egyszer csak valami kattant az agyamban, hogy "ez egy jó lehetőség, szeretsz utazni, hajrá, vágj bele". Így belevágtam. Alig vártam, hogy megszabaduljak attól a mocsoktól, ami Magyarországon ragadt rám, hogy új életet kezdjek, hogy az legyek, aki valójában vagyok.
Közben befejeztem a nyolcadikat, elkezdtem Kalocsán a rendészetet, és megismertem új embereket, akiket egyszerűen imádok. Viszont ez nem tántorított el attól, hogy belevágjak a dolgokba, plusz a lakás is megvolt.
Január 24.-én, vasárnap elindultunk. Nagyjából, amit tudtunk, berendeztünk, majd elmentünk a városban lévő magyar családhoz. Bemutatkoztunk, megismertem a gyerekeket, megbeszéltük a hétfőt.
Másnap reggel elmentünk az iskolához beiratkozni, aztán elmetünk egyéb hivatalos ügyeket elintézni.
Kedden, január 26.-án pedig elkezdtem az iskolát. Rettenetesen nehéz volt, furcsa, idegen, féltem, azonban betudtam ezt annak, hogy új vagyok.
Közben akadtak kavarodások a házzal, ami eléggé befolyásolt mindent. Szerencsére megoldódott minden. Illetve nem minden. Jelenleg (május 31) még nincs internet, de hamarosan ez is megoldódik.
Teljesen más az iskolarendszer, mint otthon, így év közben rengeteg szünetem van, viszont tovább tart az iskola. Két hétig mentünk iskolába, azután pedig volt egy hét farsangi szünet. Öt hetet ismét jártunk, majd húsvéti szünet. Hat hét után újabb szünet, ezúttal pünkösdi szünet. Ez után pedig majd a nyári szünet lesz, augusztus 1.-től szeptember 12.-ig. Általában a szünetek két hetesek szoktak lenni, kivéve a farsangi szünet, ami egy hét. Aztán az is furcsa volt nekem (viszont könnyű volt megszokni), hogy elég lazán kezelik a tanítást. Mindenki sokkal kedvesebb, segítőkészebb, lazábbak, és nem kapják fel a vizet apróságok miatt. Rengeteg programot szerveznek tanítási időre, ami nem azért jó, mert elmarad az amúgy is laza tanítás, hanem mert így biztos mindenki részt vesz rajta.
Magyarország-Németország - nem nehéz?
De bizony, elég nehéz, ráadásul nem is könnyű. Haha, de poénos voltam. De komolyra fordítva a szót, tényleg baromi nehéz. Eddig kétszer voltunk otthon, először március 14.-től április 3.-ig, másodjára pedig május 13.-tól május 29.-ig, és mindkét alkalommal úgy jöttem vissza, mintha a kivégzésemre mennék. Szerencsére L átsegít ezen az időszakon. Az első periódusban (január 24.-től március 25.-ig) egyetlen egyszer beszéltünk Messengeren, akkor is csak fél órát, mert lefogyasztottam apa mobil-netjét. A második periódusban (április 3.-tól május 12.-ig) már rájöttünk, hogy nem csak interneten lehet beszélni, hanem telefonon is, így L amikor csak tehette, felhívott, plusz sokszor mentem apával olyan helyre, ahol van internet.
Arról, hogy hogy érzem magam itt, nem beszélnék, mert arra gondoltam, hogyha lesz internet, újra kezdem ezt a "napi bejegyzés" témát. Jobban belegondolva, lehet, hogy heti lesz belőle, mert elég siralmasak a napjaim, így alig lenne két sor az egész.
Arról, hogy hogy érzem magam itt, nem beszélnék, mert arra gondoltam, hogyha lesz internet, újra kezdem ezt a "napi bejegyzés" témát. Jobban belegondolva, lehet, hogy heti lesz belőle, mert elég siralmasak a napjaim, így alig lenne két sor az egész.
Blog
Tudom, későn reagálok, de úr isten! Több, mint egy éves a blog! Aztamindenit! Viszont elég siralmas, hogy alig néhány bejegyzés van, amit borzasztóan sajnálok.
Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki csak egy sort is olvasott a blogból, vagy kommentelt. Bármilyen formában. (Khm...)
Eléggé meglepett, hogy kik tudnak a blogom létezéséről, pláne el is olvasták, ráadásul ismerem is a két embert. Viszont az egyiküket annyira nem méltatom semmire, hogy nem érdekel mit gondol, a másikukat pedig egyszerűen imádom, és tudom, hogy nincs rossz véleménnyel rólam.
Aztán, mi lesz ezután a blogon? Mint már említettem, amint lesz internet, és ez felkerül, minden hétfőn érkezik egy poszt, az előző hetemről. Plusz, elég sok dolgot tervezek, amiket egyelőre nem osztanék meg veletek.
Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki csak egy sort is olvasott a blogból, vagy kommentelt. Bármilyen formában. (Khm...)
Eléggé meglepett, hogy kik tudnak a blogom létezéséről, pláne el is olvasták, ráadásul ismerem is a két embert. Viszont az egyiküket annyira nem méltatom semmire, hogy nem érdekel mit gondol, a másikukat pedig egyszerűen imádom, és tudom, hogy nincs rossz véleménnyel rólam.
Aztán, mi lesz ezután a blogon? Mint már említettem, amint lesz internet, és ez felkerül, minden hétfőn érkezik egy poszt, az előző hetemről. Plusz, elég sok dolgot tervezek, amiket egyelőre nem osztanék meg veletek.
Az előző bejegyzésben Jóóó hosszú bejegyzést ígértem, de úgy látom nemigen jött össze. Mindegy.
Köszönöm annak, aki elolvasta, kommenteljetek, meg ilyenek. Jövő héttől pedig igyekszem hetente egy bejegyzést hozni.
Köszönöm annak, aki elolvasta, kommenteljetek, meg ilyenek. Jövő héttől pedig igyekszem hetente egy bejegyzést hozni.
Még jelentkezem
Xoxo~Roniic
Xoxo~Roniic
Nagyon tetszett ez a post (is) 😍
VálaszTörlésÉs látom nőtt az aktivitás...Remélem így is marad
Örülök, hogy tetszik ^^
TörlésIgen, igyekszem mostanában többet foglalkozni a bloggal :)