Egy rövid visszatekintés '16-ba

Sziasztok! Ez egy elég rövid bejegyzés, és nagyon értelme sincs, valamint már baromira nem aktuális. Viszont úgy gondoltam, hogy ezt mégis csak a blogra szántam, és nem szeretném, ha kárba veszne. Nos, azt hiszem ennyi, olvassátok! :)

  Sziasztok! Tudom, hogy régen volt normális bejegyzés, az előzőt is leginkább azért csináltam, hogy legyen valami, amíg erőt nem veszek magamon, hogy meg írjak egy rendeset.

  Jelenleg 2016.12.14.-e van, 09:43, és a suli mosdójában dekkolok.

  Határozottan ki merem jelenteni, hogy mindig akkor jön rám a blogolhatnék, amikor nem lehet. Ha van időm, akkor kedvem nincs, ha van kedvem, időm nincs, vagy lehetőségem. És ezt utálom. Hiába állítottam be még régebben szombatra az ébresztőmet, hogy minden szombaton azzal kezdem a napot, hogy írok, inkább alszok, vagy sorozatozom.

  Idő közben becsöngettek, így el kellett hagynom a biztonságot jelentő kis fülkét, és betérnem az osztályba.
  Lehet, hogy ez az egész blogolás nem nekem való, de nem engedek. Szükségem van rá, ráadásul van egy csomó nyersanyagom, az ötleteimről nem is beszélve. Csupán lusta vagyok összerakni.

  Nos, meg több idő eltelt, ugyanis vége a sulimnak.
  Igazából nem tudom, hogy ebből az egészből mit akarok kihozni, és miért kezdtem bele, de jól esik a tudat, hogy a blogra írok.

  Már másnap reggel van, 07:19. Mindjárt elalszom, és haza akarok menni. Nincs cigim, szerintem B elfelejtette, hogy tegnap azt mondta, hogy ma ad, most meg már nem kérek. Pedig lenne kitől.
  Elvileg mindjárt itt a busz.

  Nos, vége az első két órámnak, a mosdóban vagyok.

  Nagyon zagyvaság lesz ez a dolog, azt sem tudom mit akarok írni.
  Nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mihez kezdjek a bloggal. Abbahagyjam, vagy folytassam? Mert nagyon szeretem ezt a blogot, az életem egyik legmeghatározóbb része. Viszont mint már feljebb is említettem, ha kedvem van, időm nincs, ha időm van, kedvem nincs. Ördögi kör ez, mindig azt szeretnénk, ami(t) nincs/nem lehet.
  Viszont ott a másik oldala is a dolognak, hogy rengeteg mondanivalóm lenne, csupán egyetlen témával kapcsolatban, és rengeteg témám van. Tele van az agyam különböző tervekkel, szinte egymást lökdösik.

  Vége a sulinak, most fent ülök a buszon.
  Azon gondolkoztam, hogy írok egy év-összegző bejegyzést, meg egyet Németországról. Vagy valami hasonló. Bár ehhez a kettőhöz sok idő kell, és alapos felkészültség.

  Ismét ugrottunk az időben, nem is kicsit, ugyanis 2017.01.10.-e van, 11:23.
  Azóta felkerült az évösszegző, ráadásul a szülinapomról is felraktam kettőt. Igazán aktív volt a december, bárcsak a többi hónap is ilyen lenne.
  Az a Németországos cucli is készülget, remélem minél hamarabb fel tudom rakni, de ahhoz tényleg sok idő kell.
  Egyébként szokásomhoz híven a budiban vagyok, de mindegy.
  Tegnap hazafelé leordítottam egy gyereket. Magyarul. Hihetetlenül feldühített, alig láttam a vörös ködtől, ami elborította az agyam. Eddig tűrtem mindent, azonban tegnap kirobbant, nem is kicsit. Még én is meglepődtem, nem csodálom, hogy a gyerek is. Senki nem kérdezett rá utána, hogy mi volt ez, bár nem hiszem, hogy normális indokot tudtam volna mondani.

Még jelentkezem

Xoxo ~Roniic