Koffeintúladagolás

  Van, hogy az ember nem úgy gondol a halálra, ahogyan kéne. Van, hogy az ember csak egy messzi, fájdalom mentes dolognak tartja, amikor közelebb van, mint mi a azt valaha gondolnánk. Minden egyes perccel közelebb, és közelebb. Ha az ember nem vigyáz, ezt a közelséget hamar a felére csökkentheti, vagy akár csak egy másodpercen, is múlhat az egész. Ez történt vele is. Vagyis majdnem. Minden békésnek tűnt aznap. Kora reggel volt, a nap már sütött, és a madarak daloltak. Minden tökéletes volt. Az egész család izgatottan készült az ebédhez, hiszen nagy nap volt ez a mai. Rég ne m látott rokonok, és unokatestvérek jönnek látogatóba, hogy együtt töltsünk egy csodálatos hétvégét, a tizennyolcadik születésnapom hétvégéjét. Izgatottan keltem fel, és kezdtem neki a reggeli rutinomnak. Minden olyan békés volt. Túl békés. A szüleim nagy gonddal készítették elő az ebédlőt a vendégeknek. Elég korán volt még, így nem tartottam szükségét sietni a készülődéssel, helyette belevetettem magam az ...

  Sziasztok! A mai bejegyzés igazán izgalmas, és ha olvastátok az előzőt - amiben a Tükörlelkeket elemeztem (legalább is próbáltam) -, akkor biztosan sejthetitek (a címből meg már egyenesen tudjátok), hogy mivel készültem mára.   Szóval megkértem Papp Dórát (elérhetőségeket az előző bejegyzésben találtok), hogy válaszoljon nekem pár kérdésre, és ő örömmel mondott igent az interjúra. Legalább is remélem, hogy örömmel tette. Mindegy.   De mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit mesélni a kettőnk kapcsolatáról. Mert bizony, ilyen van. Vagy valami hasonló.   Az előző bejegyzésben már említettem, hogy a blogját találtam meg először, ahová persze buzgón kommentelgettem, és ő nagyon aranyosan válaszolgatott is. Aztán megkértem, hogy nézze át az akkori irományom, mert én húdenagy író szeretnék lenni, és milyen menő lenne már, ha egy valódi író mondaná el a sztorimról a véleményét. Dóra megígérte, hogy átnézi, de nem tudja mikorra, de ne aggódjak, nem lesz elf...

  Sziasztok! Ma egy különlegesebb, és teljesen újfajta bejegyzéssel jövök nektek. Régóta tervezem, hogy készítek egy könyvajánlót, és azt is tudtam, hogy ezzel szeretnék indítani, de sosem volt hozzá elég lelki erőm, mert ehhez azért elég sok idő kell, és igazából ez nagyon nem olyan lett, mint amilyet szerettem volna, de remélem, hogy majd előbb-utóbb belejövök.   Először is pár szó az írónőről. 1992. január 5-én született Baján, és tizenhét éves korában kezdett bele a Helena c. trilógiájába, aminek a kötetei a Fénytörés , a Szabadesés és a tavaly megjelent Interferencia , amiket Dora Craiban néven adott ki. Ezeken kívül van két könyve, a Tükörlelkek első és második része, amit már a rendes nevén publikált. A művészneve a craban szóból ered, ami tündéül hóllót jelent.   Ha valaki még kíváncsi több, és pontosabb infókra, vagy magára az írónőre (érdemes ránézni, nagyon jó fej, és imádom) akkor meg tudja lesni  Twitteren ,  Instagramon ,  Facebookon , ...

  Sziasztok! Ez most egy nagyon fontos bejegyzés lesz számomra, és valószínűleg az összes LMBTQ+ közösség tagjának.   Nem is tudom hol kezdjem, össze-vissza kavarognak a gondolataim, szóval nézzétek el, ha csapongok, vagy zavarosnak hat az egész.  Legelőször az unokanővéremmel csókolóztam, nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet, de miért ne alapon, kipróbáltuk. Aztán kisgyerekként, mint sok más gyerek is, én is játszottam ""papás-mamást"", viszont nekem nem voltak fiú barátaim, szóval lányokkal játszottam. Először csak szóban, aztán ki tudja hogyan, elkezdtünk csókolózni. Persze, ez leginkább egy apró szájrapuszi volt, de volt, amikor az átcsapott egy rendes csókba. Aztán ötödik környékén ...

  Sziasztok! Rég volt bejegyzés, de őszintén szólva semmi kedvem nem volt hozzá, pedig már egy jó ideje érlelődik bennem két bejegyzés is. De ahhoz, hogy az egyiket megcsináljam, illene befejeznem a másikat.   Mostanában nem igazán megy az írás, sem a fogalmazás, így inkább hanyagolom az egészet, ha írok is valamit, azt rossznak találom. Egyszerűen elképzelek valamit, aztán mire leírom, már nem jönnek a szavak.   Aztán az is ott van, hogy most kezdtem az új sulimat, és ez is teljesen lehoz az életről, de erről majd később.   Valamint a nyaram is félresiklott a végére, és pár dolog most derült ki a nyaramról, ami szintén elrontotta a kedvem. Kezdjük az elején, a suli végével. Twitterre írtam egy beszámol...