Interjú a Tükörlelkek írójával

  Sziasztok! A mai bejegyzés igazán izgalmas, és ha olvastátok az előzőt - amiben a Tükörlelkeket elemeztem (legalább is próbáltam) -, akkor biztosan sejthetitek (a címből meg már egyenesen tudjátok), hogy mivel készültem mára.

  Szóval megkértem Papp Dórát (elérhetőségeket az előző bejegyzésben találtok), hogy válaszoljon nekem pár kérdésre, és ő örömmel mondott igent az interjúra. Legalább is remélem, hogy örömmel tette. Mindegy.
  De mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit mesélni a kettőnk kapcsolatáról. Mert bizony, ilyen van. Vagy valami hasonló.

  Az előző bejegyzésben már említettem, hogy a blogját találtam meg először, ahová persze buzgón kommentelgettem, és ő nagyon aranyosan válaszolgatott is. Aztán megkértem, hogy nézze át az akkori irományom, mert én húdenagy író szeretnék lenni, és milyen menő lenne már, ha egy valódi író mondaná el a sztorimról a véleményét. Dóra megígérte, hogy átnézi, de nem tudja mikorra, de ne aggódjak, nem lesz elfelejtve. Így is lett. Nagyjából egy hónap múlva küldött egy mailt, a javított verzióval (amit egyébként azóta is őrzök a laptopomon). Nos, nem mondok hülyeséget, ha azt állítom, több volt az írásomban a javítás, mint az eredeti kézirat. Sosem felejtem el (és úgy tűnik ő sem, ugyanis pár hete nagy örömmel égetett vele Twitteren:D ) a japán kakaós csigát, meg brióst, és azt a szörnyű fogalmazásomat. Szerintem miután elolvasta az írásom, napokig, ha nem hetekig nem aludt, annyira szörnyű volt az egész.
  Szóval eléggé viccesen (vagy inkább tragikusan) indult az egész, és emlékszem, hogy el sem hittem, hogy egy igazi íróval beszélgetek, és azt hiszem még a naptárba is felírtam, amikor válaszolgatott. Khm, na mindegy.
  Azóta Twitteren tartjuk a kapcsolatot, és néha beszélünk pár szót.
  VISZONT!! Amit a blogon nem említettem (pedig terveztem belőle bejegyzést is, de természetesen nem úgy sültek el a dolgok, ahogy én azt gondoltam), hogy voltam GreenDay koncerten, még tavasszal, Pesten, és Dórával megbeszéltünk egy találkozót, mivel ő is jött a koncertre.
  Szóval találkoztunk, és úristen, én el sem hiszem, hogy ennyire aranyos, hogy a nagy tömegben felismert, és konkrétan lerohant(!), valamint kaptam tőle két Tükrös karkötőt is, és képet is csináltunk (nagyon előnyös lett, mit ne mondjak:D ), szóval akit érdekel, és esetleg még nem látta, az IDE kattintva megnézheti.

  Na, de eleget pofáztam, ha ide kattintottál, akkor nyilván az interjú érdekel, úgyhogy nem is húzom tovább a szót (csak egy kicsit, lol), olvassátok sok szeretettel:)

×××

Roniic: Tudom, hogy rengeteg különböző blogon olvasható rólad mindenféle, de szeretném, ha egy kicsit mesélnél magadról, mit érdemes rólad tudni?
Papp Dóra: Mit érdemes? Mindenkinek mást jelent az "érdemes", de például az elmúlt években egészséges életmód-őrült lettem. Zenefanatikus vagyok. Nincs túl sok időm olvasni. Pedig ha tehetném, éjjel-nappal ezt tenném, mert tanulni szeretnék a Nagyoktól. Nagyon lassan írok, maximalista vagyok. Nehezen kerülnek a jeleneteim az "elégedett vagyok vele" állapotba. Ezért az olvasóim valószínűleg nem nagyon szeretnek.

R: Mennyire tudatos nálad az írás? Értem ezt arra, hogy eldöntöd, hogy most írni fogok, és írsz, vagy inkább hagyod, hogy elkapjon az ihlet, és ha úgy van, hónapokig nem nyúlsz a történethez?
D: Ha elkap az ihlet vagy jön egy jó ötlet, levázlatolom a jegyzeteim közé, de az írás maga tudatos. Amikor annál a bizonyos résznél vagyok, beépítem a történetbe a vázlataimat.

R: Érnek külső hatások írás közben? Ha igen, akkor mennyire befolyásolják a történetet?
D: Mármint, ha a szomszéd elkezd üvöltözni az asszonnyal, beleírom-e a sztoriba? Ha nem is az éppen írt regénybe, máshová tutira beleírom. Nem félek inspirálódni a körülöttem vagy az ismerőseimmel történt események által.

R: Honnan jött a Tükörlelkek alapötlete?
D: Mindenki szeretne egy kicsit másmilyen lenni. Főleg tinikorunkban ábrándozunk arról, milyen lenne, ha ilyen és olyan személyiség lennénk... Két végletet szerettem volna megmutatni Orsival és Krisztivel, kicsit a bőrükbe bújni és feltenni a kérdést, hogy tulajdonképpen különböznek-e, és ha igen, mennyire?

R: Miért blogon kezdted el írni, és miért döntöttél úgy, hogy inkább könyv formában fejezed be? Eredetileg tervezted, hogy könyv lesz belőle?
D: Nem terveztem, hogy könyv lesz, csak annyit tudtam, hogy el akarom mesélni ennek a két lánynak a történetét, vagy így, vagy úgy. Az egész két szemszögből való mesélés egy hatalmas kísérletnek indult, szóval úgy döntöttem, tesztközönségre lesz szükségem - mondjanak hideget és meleget is nyugodtan. Ezért indult blogként a dolog, aztán egyre biztosabb lettem abban, hogy érdemes lesz egységes regénnyé gyúrni a Tükörlelkeket.

R: Akik olvasták a blogon, azok tudják, hogy pár részlet meg lett változtatva benne. Szabad tudni, hogy miért?
D: Egy történet sok változáson esik át az írás és a szinte folyamatos újraírás alatt. A világ legnagyobb szerencséje, ha olyan szerkesztővel áld meg a sors, aki rá tud mutatni azokra a pontokra, amelyek átdolgozásával a történet jóból még jobbá lesz. Ez történt a Tükörlelkekkel is, és én végtelenül hálás vagyok Till Katalinnak a meglátásaiért.

R: Neked az első könyved a Fénytörés volt, ami a Helena trilógia első kötete, ami egy romantikus fantasy krimi (ha lehet így nevezni), és a Tükörlelkek első részét a trilógia zárókötete előtt adattad ki. Miért?
D: A trilógia harmadik része akkor még félkész volt, a Tükörlelkek két része között fejeztem be. Nagyon kezdeni akartam valamit a Tükör 1-el, amikor megvolt a kézirat. Tudtam, hogy az Interferencia még hátravan, de egy percet sem akartam elvesztegetni úgy, hogy a Tükör 1 a fiókban porosodik, tudni akartam, megérett-e a kiadásra.

R: A Tükörlelkekben szembe jönnek velünk olyan témák, mint evészavar, homoszexualitás, depresszió. Fontosnak tartod, hogy beszéljünk ezekről?
D: Egyértelműen. Csak egy példát emelnék ki, amit megjegyeztem. Sok olvasóm írja meg a véleményét a történetről, és egyszer kaptam egy olyan értékelést, amiben szerepelt egy olyan félmondat, hogy "Vikit is megszerettem, annak ellenére, hogy meleg". Ez nagyon elgondolkodtatott.

R: Előre tudtad, hogy hogyan fog végződni a történet? Vagy ez nálad hogy működik? Először a vége van meg, és utána fejted vissza a szálakat, vagy csak egy alapötlet alapján formázod, lesz ami lesz alapon?
D: Három pillérnek mindig meg kell lennie a fejemben: az elejének, a közepének, és a végének. Ha ezek működnek, akkor a többi idővel megoldja magát és felfűződik a történet gerince. Orsiéknál az volt a lényeg, hogy el akartam mesélni, hogyan közeledik egymáshoz két, az előítéletek miatt alapból húsz lépést távolságot tartó lány.

R: Mit gondolsz a könyv sikeréről? Értek, vagy esetleg érnek a könyvvel kapcsolatban negatív kritikák?

D: Nem kapok fenyegető üzeneteket, mert a 16 éves főhősnő káromkodik és cigizik a könyvben, ha erre gondolsz. Negatív vélemények születnek, mint minden könyvről. Szép is lenne olyan világban élni, amiben mindenki ugyanúgy gondolkodik és mindennel egyetért, amit leírtam a Tükörlelkekben... Nem, nem akarnék ilyen világban élni.

R: Gondolkoztál már azon, hogy lefordíttatod valamelyik könyvedet? Akár a Helena trilógiát, akár a Tükörlelkeket?

D: Gondolkoztam. Elvetettem az ötletet.

R: Tervezel a Tükörlelkekhez hasonlóan két szemszögből írt könyveket? 

D: Lehet. Ki tudja, mit hoz a jövő.

R: Instagramra rendszeresen raksz ki képet, amin épp egy könyvön dolgozol. Esetleg lehet tudni valamit a következő könyvedről?

D: Nem ér spoilerezni, csak annyit mondok, hogy ez is magyar ifjúsági regény lesz.

Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Dórának, hogy szánt időt erre a pár kérdésre, és ilyen tök jó válaszokat adott.

Még jelentkezem.

Xoxo ~Roniic