Könyvajánló - Papp Dóra: Tükörlelkek

  Sziasztok! Ma egy különlegesebb, és teljesen újfajta bejegyzéssel jövök nektek. Régóta tervezem, hogy készítek egy könyvajánlót, és azt is tudtam, hogy ezzel szeretnék indítani, de sosem volt hozzá elég lelki erőm, mert ehhez azért elég sok idő kell, és igazából ez nagyon nem olyan lett, mint amilyet szerettem volna, de remélem, hogy majd előbb-utóbb belejövök.

  Először is pár szó az írónőről. 1992. január 5-én született Baján, és tizenhét éves korában kezdett bele a Helena c. trilógiájába, aminek a kötetei a Fénytörés, a Szabadesés és a tavaly megjelent Interferencia, amiket Dora Craiban néven adott ki. Ezeken kívül van két könyve, a Tükörlelkek első és második része, amit már a rendes nevén publikált. A művészneve a craban szóból ered, ami tündéül hóllót jelent.
  Ha valaki még kíváncsi több, és pontosabb infókra, vagy magára az írónőre (érdemes ránézni, nagyon jó fej, és imádom) akkor meg tudja lesni Twitteren, Instagramon, Facebookon, Molyon, és itt van az egyik blogja is (a másik jelen pillanatban valamiért nem elérhető).

  Szóval, Tükörlelkek. Először, amikor rátaláltam az írónőre, nem is tudtam, hogy írónő, mert a blogját találtam meg. Na, persze nem ezt, amit belinkeltem, hanem EZT. Ezen a blogon volt publikálva először a könyv, már nem is tudom, hogy hányadik részéig, azt viszont tudom, hogy borzalmasan imádtam, és azt még jobban imádtam, hogy lesz belőle kézzel fogható emlékem is, és nem csak egy lesz a sok blogból, amit olvastam. Aminek egyszer majd elfelejtem a címét, és úgy gondolok vissza, rá, hogy "Basszus mi is volt a címe annak a blognak?". Bár azonnal tudtam, hogy ezt a történetet nem lehet csak úgy elfelejteni. Ez egy olyan történet, ami egyben hétköznapi, mégis kicsit abszurd, és az még inkább abszurddá teszi, hogy mennyire valóságos. Emlékszem, hogy még a szereplők is fel voltak sorolva képekkel, meg minden. Kriszti Victoria Justice, Orsi Taylor Momsen, Viki pedig Bill Kaulitz volt. És, ennyire emlékszem. Igazából nagyon örülök, hogy valamilyen szinten részese lehettem annak a folyamatnak, hogy a "kezetektől" végigkísértem a történetet, és olyan verzióban is olvashattam, amiben sokak nem.

  Két szemszögből olvashatjuk a történetet felváltva. A népszerű, és felhőtlen életű Péterfi Krisztina, és a magányos farkas, borús kedvű Fekete Orsolya. Íme, itt vannak a borítók:

"Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalább is kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek...
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusában és az üvöltő metál zenéjébe menekül a probléma elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben..."

Tükörlelkek - #elsőrész

"Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.

Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan is lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét...

Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek tetejében ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással...

Tükörlelkek - #másodikrész

  Nos, a történet nagy vonalakban annyi, hogy két teljesen ellentétes lány küzd a mindennap démonjaival, és csak a zenében lelnek vigaszt, megnyugvást, örömöt. Van itt szó szerelemről, árulásról, és tele van érzelmekkel, minden szempontból. Szerintem remekül bemutatja, hogy milyen a tinédzserek világa, hogy nekik sem könnyű, és igenis megvan mindenki gondja, baja, legyen bármennyi idős.

  Kriszti, aki látszólag egy boldog életet él - hiszen ki ne lenne boldog, ha kitűnő tanuló, az apja a polgármester, és minden fiú csak róla álmodozik? -, rengeteg fontos döntésben veszik el, amit meg kell tennie, mert nincs más választása. Meg kell védenie Vikit, a meleg barátját a támadásoktól, meg kell védenie a kapcsolatát Kornéllal, és meg kell felelnie a szülei elvárásainak is. Mindig mindent, csak kell.

  Aztán ott van Orsi, a bajkeverő lány, akit látszólag senki nem érdekel, ráadásul a nyakába varrják Pault, a new york-i angoltanárt, és ott van az idegesítő Olivér is - de biztos, hogy olyan idegesítő lenne? Aztán ott van az anyja utálatos pasija is, Zsolt, akinek nap, mint nap el kell viselnie a hülyeségeit, pedig Orsi csak azt szeretné, ha békén hagynák, és nem kéne semmivel sem foglalkoznia. Ráadásul a múlt sötét árnyéka is követi őt, nem hagyva neki egy perc nyugtot sem.

  A történet végén - a második könyvben - pedig váratlan dolog derül ki a lányokról, ami mindkettőjük életét gyökerestül megváltoztatja.

  Vajon sikerül- e Krisztinek elérnie a vágyát, hogy táncosként folytassa karrierét, nem pedig úgy, ahogy a szülei eltervezték? Vajon Orsinak sikerül megszabadulnia Paultól, megkedvelnie Olivért, és elengednie a múltját? Vajon együtt erősebbek lesznek az élettel szemben, vagy külön-külön harcolnak, mert nem látnak át a nézeteltéréseiken?

  Én személy szerint borzalmasan imádtam mindkét könyvet, mindkét lány nézőpontját teljesen átéreztem, és belefeledkeztem az egész történetbe.

  Egyelőre ennyit terveztem, tudom, hogy ez nem sok, és borzalmasan összecsapott, de annyira izgatott vagyok a bejegyzés másik felével kapcsolatban, hogy az nem igaz. Egyébként ez vasárnap érkezik, szóval aki kíváncsi rá, lesse a a blogot, vagy a Twitterem, mert oda úgy is kirakom.

  Szeretném megköszönni Dórának, hogy ilyen élményeket adott nekem, és elhitette velem, hogy bármilyen hétköznapinak is tűnik az életem, vagy bármilyen rosszak is a dolgok, van jobb, jöhet jobb, és jönni is fog jobb.

  Tudom, hogy ha rossz napom van, elég elindítanom a kedvenc zeném, és átadni magam az érzésnek, mert a legjobb menekülés a zene.

Még jelentkezem.

Xoxo ~Roniic