Nyári összefoglaló - 2018
Sziasztok! Nos, nekem még csak most lett vége a nyári szünetnek - vagyis már egy hete -, és úgy gondoltam, hogy idén is írok róla.
Miután vége lett a sulinak, alig vártam, hogy hazajöjjünk, mert annyi tervem volt nyárra, és minél előbb teljesíteni szerettem volna őket. Írtam listát, elterveztem mindent, és hatalmas nagy reménnyel álltam neki ennek a nyárnak. Abban reménykedtem, hogy legalább olyan jó lesz, mint a tavalyi.
Gondolom mondanom sem kell, hogy nem pont így lett, és szerintem a közel jövőben nem is lesz olyan felszabadító nyaram, mint a 2017-es.
Július 28-án, szombaton mentünk haza anyával (apának vissza kellett menni dolgozni), de én már hétfőn mentem is Pestre Zorához. Bármit is mond, rengeteg helyre mentünk, baromi jól éreztem magam, és szívesen maradtam volna még pár napot.
Azonban vasárnap hazamentem, és volt még másfél hetem a következő utamig. Abban az egy hétben találkoztam pár barátommal, illetve anya akkor ment vissza apuhoz, szóval négy napig egyedül maradtam, Akkor viszont nem csináltam semmit, azon kívül, hogy jó beteg lettem, és szenvedtem.
Augusztus 16-án, csütörtökön megrendezésre került a már sokat emlegetett Twitter találkozó, amit tényleg, iszonyatosan élveztem, és baromi jó volt személyesen is találkozni a lányokkal, hatalmas élmény volt az egész nap. <3
Aztán még aznap este Jázival mentem tovább Szombathelyre, és ott töltöttem egy hetet. Nem mentünk sehova, szinte végig sorozatoztunk, és társasoztunk, de nagyon jól éreztem magam, és maradtam volna még - pláne, hogy amikor mentem haza, azon a hétvégén volt a Savaria fesztivál -, de sajnos - vagy nem sajnos, kinek mi -, másnap (pénteken) már más programom volt. Szóval 23-án, csütörtökön hazajöttem, és a pesti átszállásomnál csatlakozott hozzám Zora, hogy nálunk töltse a hétvégét.
24-én, pénteken pedig, együtt elmentünk a Szelidi tóhoz a motoros találkozóra, ugyanis Leander Kills koncert volt. SZÓVAL ROHADTUL VOLTAM LEANDER KONCERTEN!!!!! Terveztem belőle külön bejegyzést is írni, de aztán rájöttem, hogy annyira extázisban voltam végig, hogy nem emlékszem, hogy melyik dalokat, és milyen sorrendben játszották, és egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni még azt is, hogy mit éreztem, szóval csak annyit tudok írni róla, hogy fantasztikus volt, Leander hangja élőben is valami elképesztő, hatalmas nagy bulit csaptak, és még Zorának is tetszett, akinek aztán nem ilyen a stílusa.
És akkor most beszéljünk egy kicsit a - szó szerint - sötét hétvégéről. 25-26-án nálunk volt Szüreti napok, és úgy gondoltuk, hogy bemegyünk. Szóval 25-én bementünk, megnéztük a felvonulást, aztán hazamentünk, majd este a tűzijátékra visszamentünk. Aztán haza is kellett volna mennünk. De maradtunk, mert találkozni szerettem volna valakivel, és inni szerettem volna, ami végül össze is jött. Vagyis mindkettő. Csak szarul sült el. Zora hazament, mert fáradt volt, és nekem is így kellett volna tennem, mert éreztem, hogy nem kéne már innom, de azzal a személlyel szerettem volna lenni, így maradtam. Fogalmam sincs, hogy mennyi ittam, hogy mit csináltam, az egészből annyi rémlik, hogy felváltva smárolok egy negyvenes hapsival (aki annak a bizonyos személynek a nagybátyja), és hányok. Hajnalban anyuék hoztak haza, kívül-belül elázva - ugyanis esett az eső -, és borzasztóan éreztem magam. Mármint nyilván másnap, mert hajnalban igazán remek kedvem volt, és szerencsémre anyuék is lazán vették, és csak nevettek rajtam. Iszonyatos érzés, hogy nem emlékszem semmire, hogy bármit csinálhattam, bárkivel, és, hogy ekkora nagy csalódást okoztam anyuéknak - mert tudom, hogy okoztam -, és, hogy ennyire lejárattam magam. Konkrétan olyan rosszul lettem aznap, hogy még egy hét után is hányinger gyötört, és egy korty alkoholt sem kívántam. Ha rám hallgattok, nem isztok, vagy ha mégis, mértékkel, mert kegyetlenül tudtok kijönni belőle.
A borzalmas hétvége után, amikor szörnyű házigazda voltam, leginkább próbáltam helyre jönni, és még találkoztam pár emberrel.
Az augusztust végül M-el zártam, Kiskőrösön a Szüreti napokon, de egy fél pohár Sex on the beach-en kívül nem ittam semmit, és nem is kívántam. Viszont tök jól éreztem magam, még ha nem is látszott.
Szeptember negyedikén elmentünk fodrászhoz, befestettük a hajam, és borzasztóan imádom a színét, illetve le is lett belőle vágva, szóval most a kulcscsontomig ér csak.
Aztán hatodikán volt A NAP, amikor is elmentem tetováltatni, a részletesebb beszámolót IDE kattintva el tudjátok olvasni, ha még nem tettétek.
Természetesen egy nyár sem maradhat el szerelem(?) nélkül, szóval az idén is szenvedtem egy sort két ember miatt is.
Kezdjük ott, hogy augusztus elején Tinderen (hol máshol?) megismertem egy lányt, akivel rohadt jókat beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy feszélyezve lennék, sőt. Kifejezetten boldog voltam, akárhányszor csak beszéltünk.
Augusztus 24-én, a Leander Kills koncert előtt, találkoztam Lánnyal (nagyon kreatívan, tavaly Srác, idén Lány), semmi nem történt, csak beszélgettünk, de nagyon jól éreztem magam vele.
Aztán viszont jött a szüreti nap, ahol találkoztam Vele. Hozzátartozik a sztorihoz, hogy régóta ismerjük egymást, és ha nagyon bele akarunk ásni a dolgok mélyére, akkor rokonok is vagyunk. Viszont nagyon jól éreztem magam Vele, csak nagyon elbasztam a dolgokat. Ettől függetlenül megbeszéltünk egy találkozót egy héttel később, szóval másodikán találkoztunk. Beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, és akkor megbizonyosodtam róla, hogy soha nem képzeltem a köztünk lévő vonzalmat, és őszintén szólva, megijesztett. Mert nem akartam úgy járni, mint tavaly. Guess what, mi történt:)
Közben én továbbra is beszélgettem Lánnyal, el is meséltem neki, hogy miken agyalok, vagy mi bajom, sőt, egy ottalvós estét is lebeszéltünk. Szóval kétségek között, miközben teljesen hülyét csináltam magamból Előtte, elmentem Lányhoz, és együtt töltöttünk egy estét. Nem történt semmi, azon kívül, hogy összebújva filmeztünk, és aludtunk, viszont nagyon jól éreztem magam vele, és azt is tudtam, hogy ha esetleg összejönnénk, nem lenne akkora teher rajtam, nem görcsölnék be a kapcsolat gondolatától, és talán jól érezném magam vele. Ha vele lennék...
Eközben Vele is megbeszéltem egy másik találkozót (4-e, keddre), de akkor mégsem volt jó neki, így átraktuk péntekre. Borzalmasan rosszul voltam, féltem, és egyszerre vártam a pénteket, és kívántam, hogy sose jöjjön el. Aztán pénteken, rettenetesen akartam már látni, de természetesen nem jött össze a találkozó. Borzalmasan dühös voltam, magamra, rá, az egész világra, és a pokolba kívántam. Elégettem a verset, amit írtam neki, Biával gyűlölködtem, és kijártam a lábam, csak, hogy kiszellőztessem a fejem.
Aztán másnap írt. Azért nem írt nekem este, mert túlórázott, és amint hazaért, szinte már aludt is. Nekem bezzeg egyből elszállt minden haragom, és megbeszéltük, hogy este találkozunk. Ezúttal tényleg. És találkoztunk. Odaadtam neki az újraírt verset, beszélgettünk, sétáltunk. Boldog voltam. Aztán már csak reménykedtem, hogy úgy sül el az este, ahogy szeretném. Éjfélkor anya írt, hogy menjek haza, mert idő van, a tetováláson is cserélni kell a kötést, és nagyon fáradt. Szóval indulni akartunk, de aztán... Azt beszéltük, hogy nem szabad elrontanunk azt, ami köztünk van, szóval ne csináljunk semmi butaságot. És abban a pillanatban megcsókolt. Én kábé levegőt nem kaptam, remegtem, és a gyomrom összezsugorodott, a szívem meg a torkomban dobogott. Nem gondoltam, hogy ilyen van, de nagyon is úgy tűnik. Igazi éjféli csók volt, és vagy negyed óráig tartott. Iszonyatosan boldog voltam, és még vagyok is, bár azóta már történtek dolgok, de erről majd később.
Nem beszéltünk meg semmit, csókkal váltunk szét, és ennyi. Viszont nekem azóta is ott van nála a szívem.
Miután vége lett a sulinak, alig vártam, hogy hazajöjjünk, mert annyi tervem volt nyárra, és minél előbb teljesíteni szerettem volna őket. Írtam listát, elterveztem mindent, és hatalmas nagy reménnyel álltam neki ennek a nyárnak. Abban reménykedtem, hogy legalább olyan jó lesz, mint a tavalyi.
Gondolom mondanom sem kell, hogy nem pont így lett, és szerintem a közel jövőben nem is lesz olyan felszabadító nyaram, mint a 2017-es.
Július 28-án, szombaton mentünk haza anyával (apának vissza kellett menni dolgozni), de én már hétfőn mentem is Pestre Zorához. Bármit is mond, rengeteg helyre mentünk, baromi jól éreztem magam, és szívesen maradtam volna még pár napot.
Azonban vasárnap hazamentem, és volt még másfél hetem a következő utamig. Abban az egy hétben találkoztam pár barátommal, illetve anya akkor ment vissza apuhoz, szóval négy napig egyedül maradtam, Akkor viszont nem csináltam semmit, azon kívül, hogy jó beteg lettem, és szenvedtem.
Augusztus 16-án, csütörtökön megrendezésre került a már sokat emlegetett Twitter találkozó, amit tényleg, iszonyatosan élveztem, és baromi jó volt személyesen is találkozni a lányokkal, hatalmas élmény volt az egész nap. <3
Aztán még aznap este Jázival mentem tovább Szombathelyre, és ott töltöttem egy hetet. Nem mentünk sehova, szinte végig sorozatoztunk, és társasoztunk, de nagyon jól éreztem magam, és maradtam volna még - pláne, hogy amikor mentem haza, azon a hétvégén volt a Savaria fesztivál -, de sajnos - vagy nem sajnos, kinek mi -, másnap (pénteken) már más programom volt. Szóval 23-án, csütörtökön hazajöttem, és a pesti átszállásomnál csatlakozott hozzám Zora, hogy nálunk töltse a hétvégét.
24-én, pénteken pedig, együtt elmentünk a Szelidi tóhoz a motoros találkozóra, ugyanis Leander Kills koncert volt. SZÓVAL ROHADTUL VOLTAM LEANDER KONCERTEN!!!!! Terveztem belőle külön bejegyzést is írni, de aztán rájöttem, hogy annyira extázisban voltam végig, hogy nem emlékszem, hogy melyik dalokat, és milyen sorrendben játszották, és egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni még azt is, hogy mit éreztem, szóval csak annyit tudok írni róla, hogy fantasztikus volt, Leander hangja élőben is valami elképesztő, hatalmas nagy bulit csaptak, és még Zorának is tetszett, akinek aztán nem ilyen a stílusa.
És akkor most beszéljünk egy kicsit a - szó szerint - sötét hétvégéről. 25-26-án nálunk volt Szüreti napok, és úgy gondoltuk, hogy bemegyünk. Szóval 25-én bementünk, megnéztük a felvonulást, aztán hazamentünk, majd este a tűzijátékra visszamentünk. Aztán haza is kellett volna mennünk. De maradtunk, mert találkozni szerettem volna valakivel, és inni szerettem volna, ami végül össze is jött. Vagyis mindkettő. Csak szarul sült el. Zora hazament, mert fáradt volt, és nekem is így kellett volna tennem, mert éreztem, hogy nem kéne már innom, de azzal a személlyel szerettem volna lenni, így maradtam. Fogalmam sincs, hogy mennyi ittam, hogy mit csináltam, az egészből annyi rémlik, hogy felváltva smárolok egy negyvenes hapsival (aki annak a bizonyos személynek a nagybátyja), és hányok. Hajnalban anyuék hoztak haza, kívül-belül elázva - ugyanis esett az eső -, és borzasztóan éreztem magam. Mármint nyilván másnap, mert hajnalban igazán remek kedvem volt, és szerencsémre anyuék is lazán vették, és csak nevettek rajtam. Iszonyatos érzés, hogy nem emlékszem semmire, hogy bármit csinálhattam, bárkivel, és, hogy ekkora nagy csalódást okoztam anyuéknak - mert tudom, hogy okoztam -, és, hogy ennyire lejárattam magam. Konkrétan olyan rosszul lettem aznap, hogy még egy hét után is hányinger gyötört, és egy korty alkoholt sem kívántam. Ha rám hallgattok, nem isztok, vagy ha mégis, mértékkel, mert kegyetlenül tudtok kijönni belőle.
A borzalmas hétvége után, amikor szörnyű házigazda voltam, leginkább próbáltam helyre jönni, és még találkoztam pár emberrel.
Az augusztust végül M-el zártam, Kiskőrösön a Szüreti napokon, de egy fél pohár Sex on the beach-en kívül nem ittam semmit, és nem is kívántam. Viszont tök jól éreztem magam, még ha nem is látszott.
Szeptember negyedikén elmentünk fodrászhoz, befestettük a hajam, és borzasztóan imádom a színét, illetve le is lett belőle vágva, szóval most a kulcscsontomig ér csak.
Aztán hatodikán volt A NAP, amikor is elmentem tetováltatni, a részletesebb beszámolót IDE kattintva el tudjátok olvasni, ha még nem tettétek.
Természetesen egy nyár sem maradhat el szerelem(?) nélkül, szóval az idén is szenvedtem egy sort két ember miatt is.
Kezdjük ott, hogy augusztus elején Tinderen (hol máshol?) megismertem egy lányt, akivel rohadt jókat beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy feszélyezve lennék, sőt. Kifejezetten boldog voltam, akárhányszor csak beszéltünk.
Augusztus 24-én, a Leander Kills koncert előtt, találkoztam Lánnyal (nagyon kreatívan, tavaly Srác, idén Lány), semmi nem történt, csak beszélgettünk, de nagyon jól éreztem magam vele.
Aztán viszont jött a szüreti nap, ahol találkoztam Vele. Hozzátartozik a sztorihoz, hogy régóta ismerjük egymást, és ha nagyon bele akarunk ásni a dolgok mélyére, akkor rokonok is vagyunk. Viszont nagyon jól éreztem magam Vele, csak nagyon elbasztam a dolgokat. Ettől függetlenül megbeszéltünk egy találkozót egy héttel később, szóval másodikán találkoztunk. Beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam, és akkor megbizonyosodtam róla, hogy soha nem képzeltem a köztünk lévő vonzalmat, és őszintén szólva, megijesztett. Mert nem akartam úgy járni, mint tavaly. Guess what, mi történt:)
Közben én továbbra is beszélgettem Lánnyal, el is meséltem neki, hogy miken agyalok, vagy mi bajom, sőt, egy ottalvós estét is lebeszéltünk. Szóval kétségek között, miközben teljesen hülyét csináltam magamból Előtte, elmentem Lányhoz, és együtt töltöttünk egy estét. Nem történt semmi, azon kívül, hogy összebújva filmeztünk, és aludtunk, viszont nagyon jól éreztem magam vele, és azt is tudtam, hogy ha esetleg összejönnénk, nem lenne akkora teher rajtam, nem görcsölnék be a kapcsolat gondolatától, és talán jól érezném magam vele. Ha vele lennék...
Eközben Vele is megbeszéltem egy másik találkozót (4-e, keddre), de akkor mégsem volt jó neki, így átraktuk péntekre. Borzalmasan rosszul voltam, féltem, és egyszerre vártam a pénteket, és kívántam, hogy sose jöjjön el. Aztán pénteken, rettenetesen akartam már látni, de természetesen nem jött össze a találkozó. Borzalmasan dühös voltam, magamra, rá, az egész világra, és a pokolba kívántam. Elégettem a verset, amit írtam neki, Biával gyűlölködtem, és kijártam a lábam, csak, hogy kiszellőztessem a fejem.
Aztán másnap írt. Azért nem írt nekem este, mert túlórázott, és amint hazaért, szinte már aludt is. Nekem bezzeg egyből elszállt minden haragom, és megbeszéltük, hogy este találkozunk. Ezúttal tényleg. És találkoztunk. Odaadtam neki az újraírt verset, beszélgettünk, sétáltunk. Boldog voltam. Aztán már csak reménykedtem, hogy úgy sül el az este, ahogy szeretném. Éjfélkor anya írt, hogy menjek haza, mert idő van, a tetováláson is cserélni kell a kötést, és nagyon fáradt. Szóval indulni akartunk, de aztán... Azt beszéltük, hogy nem szabad elrontanunk azt, ami köztünk van, szóval ne csináljunk semmi butaságot. És abban a pillanatban megcsókolt. Én kábé levegőt nem kaptam, remegtem, és a gyomrom összezsugorodott, a szívem meg a torkomban dobogott. Nem gondoltam, hogy ilyen van, de nagyon is úgy tűnik. Igazi éjféli csók volt, és vagy negyed óráig tartott. Iszonyatosan boldog voltam, és még vagyok is, bár azóta már történtek dolgok, de erről majd később.
Nem beszéltünk meg semmit, csókkal váltunk szét, és ennyi. Viszont nekem azóta is ott van nála a szívem.
Még jelentkezem.
Xoxo ~Roniic
Megjegyzések
Megjegyzés küldése