Tetoválás
Sziasztok! Ha régóta követitek a blogom, vagy a Twitterem, akkor tudhatjátok, hogy nagyon régóta szerettem volna tetoválást, ami most végre meg is valósult.
2017 októberében, amikor jöttünk haza (vagy visszafelé? már nem is tudom), Leanderék új albumát hallgatva eszembe ötlött a gondolat, hogy nekem nyáron bizony lesz egy tetoválásom, még pedig nem is akár milyen.
Szóval fogtam magam, és ráírtam Twitteren egy nagyon tehetséges lányra, @_nincsogh-ra, hogy ugyan tervezze már meg a tetoválásom, mert annyira szépen rajzol, pláne a növényeket. Vissza is írt, hogy szívesen megtervezi, nagyjából mikorra kéne, és mi. Szóval megbeszéltük a határidőt, felvázoltam a terveimet, és munkához látott. De még milyen hosszú munkához. Tavasszal valahogy küldte át a kész tervet, és nem győzött bocsánatot kérni, amiért eddig húzta a dolgot. Persze, nagyon is jól tudom, hogy egyrészt nem szokott semmilyen rajzot összecsapni, másrészt tanult, harmadrészt pedig dolgozni is járt, és nem vártam el tőle, hogy minden szabadidejét a rajzomba fektesse, így is rettentően hálás vagyok neki, amiért elvállalta, és megtervezte nekem ezt a szépséget.
Miután megvolt a terv, ráírtam a tetováló lányra, @itsdiana_m-re, szintén Twitteren, hogy vállalná-e a tetoválásom. Örömmel mondott igent, és szeptember 6-ra kaptam is időpontot. Borzasztóan boldog voltam, végre megvalósul az, amire évek óta vágytam, és tényleg egy olyan mintával, ami szép, közel áll a szívemhez, és senki nem mondaná meg, hogy mit is jelenthet. Ami csak az enyém. Ez után már nem volt más teendőm, mint várni.
El is érkezett a nagy nap, apával kocsiba ültünk, és felmentünk Pestre. Fél hatra kaptam időpontot, de amikor odaértünk, Dia nem volt ott, és a munkatársai sem tudták, hogy mi lehet vele. Szóval megpróbáltuk elérni, és kiderült, hogy nagyon beteg, nem fog tudni bejönni a szalonba. Borzasztóan csalódott lettem, hiszen nagyon rég vártam erre, nem keveset utaztunk, és már olyan közel voltam.
Aztán az egyik srác felajánlotta, hogy megcsinálja nekem, csak küldjem át a képet, hogy ki tudja nyomtatni. Nos, ezzel is volt egy kisebb technikai baj, de végül megoldottuk, és sikerült kinyomtatni a képet.
És elkezdődött a móka. Őszintén szólva, nekem baromi alacsony a fájdalomküszöböm, és azt hittem, hogy minimum sírni fogok, ha nem üvölteni, de meglepő módon egyik sem történt. Igen, kellemetlen volt, meg amikor egy nagyobb vonalat húzott végig a srác rajtam, akkor úgy éreztem, hogy letépi a bőröm, de összességében hatalmas pozitív csalódás volt, mert tényleg rosszabbra számítottam. Nincs teljesen kész, még pár szépítővonal ráfér, illetve a színezés is hátra van, de már sem én, sem a tetováló nem bírta, és úgy döntöttünk, hogy majd legközelebb befejezi.
Négy órán keresztül készült ez a csoda, amiért borzalmasan hálás vagyok Nikinek, aki megtervezte, és Palinak (@nyimocraft), aki megcsinálta, és hulla fáradtan még képes volt felettem görnyedni órákon keresztül. Illetve köszönet a remek társaságért, amiért szórakoztattak, és üvöltették a metált, mert anélkül nem lett volna az igazi.
Akkor most beszéljünk egy kicsit az ápolásáról, hátha valakinek tudok ezzel segíteni.
Miután kész lett a tetoválásom, Pali bekente egy ilyen hidratálókrémes waxszal(?), majd a fotózás után, betekert egy adag folpack-ba.
Három-négy óránként kell cserélni a kötést, ami annyit jelent, hogy óvatosan le kell mosni a tetoválást, bekenni Bepanthen krémmel, várni, amíg beszívódik egy kicsit a bőrbe, majd ismét lefedni a fóliával, hogy ne menjen bele semmilyen kosz. Fürdésnél nem szabad áztatni, illetve a tusfürdőket is kerülnöm kell pár napig.
Belinkelek nektek egy oldalt, ahol részletesebben, és pontosabban vannak a dolgok leírva, én is EZT a linket kaptam meg a tetoválómtól.
Remélem, hogy tetszett nektek ez a kis élménybeszámolóm, és esetleg kedvet kaptatok a varratásra. Nagyon tudom ajánlani a The Black Swan Tattoo-t, nagyon tehetséges, és jófej emberek dolgoznak ott.
Sajnálom, hogy Diával nem sikerült találkoznom, de majd a következő tetoválásom ő csinálja.
2017 októberében, amikor jöttünk haza (vagy visszafelé? már nem is tudom), Leanderék új albumát hallgatva eszembe ötlött a gondolat, hogy nekem nyáron bizony lesz egy tetoválásom, még pedig nem is akár milyen.
Szóval fogtam magam, és ráírtam Twitteren egy nagyon tehetséges lányra, @_nincsogh-ra, hogy ugyan tervezze már meg a tetoválásom, mert annyira szépen rajzol, pláne a növényeket. Vissza is írt, hogy szívesen megtervezi, nagyjából mikorra kéne, és mi. Szóval megbeszéltük a határidőt, felvázoltam a terveimet, és munkához látott. De még milyen hosszú munkához. Tavasszal valahogy küldte át a kész tervet, és nem győzött bocsánatot kérni, amiért eddig húzta a dolgot. Persze, nagyon is jól tudom, hogy egyrészt nem szokott semmilyen rajzot összecsapni, másrészt tanult, harmadrészt pedig dolgozni is járt, és nem vártam el tőle, hogy minden szabadidejét a rajzomba fektesse, így is rettentően hálás vagyok neki, amiért elvállalta, és megtervezte nekem ezt a szépséget.
El is érkezett a nagy nap, apával kocsiba ültünk, és felmentünk Pestre. Fél hatra kaptam időpontot, de amikor odaértünk, Dia nem volt ott, és a munkatársai sem tudták, hogy mi lehet vele. Szóval megpróbáltuk elérni, és kiderült, hogy nagyon beteg, nem fog tudni bejönni a szalonba. Borzasztóan csalódott lettem, hiszen nagyon rég vártam erre, nem keveset utaztunk, és már olyan közel voltam.
Aztán az egyik srác felajánlotta, hogy megcsinálja nekem, csak küldjem át a képet, hogy ki tudja nyomtatni. Nos, ezzel is volt egy kisebb technikai baj, de végül megoldottuk, és sikerült kinyomtatni a képet.
És elkezdődött a móka. Őszintén szólva, nekem baromi alacsony a fájdalomküszöböm, és azt hittem, hogy minimum sírni fogok, ha nem üvölteni, de meglepő módon egyik sem történt. Igen, kellemetlen volt, meg amikor egy nagyobb vonalat húzott végig a srác rajtam, akkor úgy éreztem, hogy letépi a bőröm, de összességében hatalmas pozitív csalódás volt, mert tényleg rosszabbra számítottam. Nincs teljesen kész, még pár szépítővonal ráfér, illetve a színezés is hátra van, de már sem én, sem a tetováló nem bírta, és úgy döntöttünk, hogy majd legközelebb befejezi.
Négy órán keresztül készült ez a csoda, amiért borzalmasan hálás vagyok Nikinek, aki megtervezte, és Palinak (@nyimocraft), aki megcsinálta, és hulla fáradtan még képes volt felettem görnyedni órákon keresztül. Illetve köszönet a remek társaságért, amiért szórakoztattak, és üvöltették a metált, mert anélkül nem lett volna az igazi.
 |
| Instagramon is megtaláljátok |
Akkor most beszéljünk egy kicsit az ápolásáról, hátha valakinek tudok ezzel segíteni.
Miután kész lett a tetoválásom, Pali bekente egy ilyen hidratálókrémes waxszal(?), majd a fotózás után, betekert egy adag folpack-ba.
Három-négy óránként kell cserélni a kötést, ami annyit jelent, hogy óvatosan le kell mosni a tetoválást, bekenni Bepanthen krémmel, várni, amíg beszívódik egy kicsit a bőrbe, majd ismét lefedni a fóliával, hogy ne menjen bele semmilyen kosz. Fürdésnél nem szabad áztatni, illetve a tusfürdőket is kerülnöm kell pár napig.
Belinkelek nektek egy oldalt, ahol részletesebben, és pontosabban vannak a dolgok leírva, én is EZT a linket kaptam meg a tetoválómtól.
Remélem, hogy tetszett nektek ez a kis élménybeszámolóm, és esetleg kedvet kaptatok a varratásra. Nagyon tudom ajánlani a The Black Swan Tattoo-t, nagyon tehetséges, és jófej emberek dolgoznak ott.
Sajnálom, hogy Diával nem sikerült találkoznom, de majd a következő tetoválásom ő csinálja.
Még jelentkezem
Xoxo ~Roniic
Megjegyzések
Megjegyzés küldése