2018 - Milyen volt az évem?
Sziasztok! Bár tavaly újévi fogadalmam nem volt, elterveztem pár dolgot, amit meg szeretnék csinálni, és gondoltam megosztom veletek, hogy mi sikerült, és mi nem, valamint milyen új dolgot próbáltam ki, esetleg tanultam meg, illetve, hogy nagyjából mik történtek velem az évben.
Tíz pontot gyűjtöttem össze még az év elején, amiből sajnos elég kevés az, ami megvalósításra került, de van időm rájuk, nem fogom magam azért rosszul érezni, mert egy évnek nevezett időszakban nem sikerült valamit megcsinálnom.
De akkor menjünk is végig rajtuk.
1.- Javítani a személyiségemen, a modoromon
Akár milyen hülyeségnek is hangzik, de talán ez volt a legnehezebb, és attól függetlenül, hogy nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, igen is változtattam magamon, amire nagyon büszke vagyok, és remélem, hogy jövőre is legalább ennyit fejlődik majd a jellemem.
2.- ECDL vizsga letétele
Hát, ennek még csak a közelében sem jártam, és igazából azt sem nagyon tudom, hogy mikor, vagy hol csináltam volna meg, de ezt mindenképp áttolom a jövő évre, és reménykedem, hogy sikerül megcsinálnom.
3.- Ezer daru hajtogatása
Nagyon rég óta egy álmom volt, hogy megtanulja darut hajtogatni, és amióta csak benne vagyok az animés kultúrában, hogy hajtogassak belőle ezret.
A történet akkor vált híressé, amikor Hirosimát egy bomba eltalálta, és a sugárzás miatt nagyon sokan meghaltak, ha nem is azonnal, a sugárzás miatt később biztosan. Így történt egy kislánnyal is, Sadako Sasaki-val, akinél tíz évvel később leukémiát diagnosztizáltak. Az akkor tizenkét éves kislánynak egy barátja mesélt a legendáról, miszerint, aki hajtogat ezer darut, az kívánhat valamit. A kislány felbuzdulva a sztori hallatán, a kórházban töltött idő alatt több, mint ezer darut hajtogatott meg. Sajnos a kislány meghalt, de a gyerekek gyűjtést szerveztek neki, hogy az emlékére egy arany darut tartó kislány szobrot építhessenek. Az emlékműnél a mai napig rengeteg papírdaru található, illetve a szobor talpazatán olvasható a kislány kívánsága: "világbéke".
Illetve azóta tartják úgy is, hogy a papírdaru jókívánságot hordoz magában, és szerencsét hoz.
Amikor először szembe jött velem Sadako története, egyértelmű volt, hogy már csak a kislány emlékére is, de hajtogatni fogok ezer darut. Szóval elhatároztam, hogy ez lesz az az év, és sikerült is teljesítenem a dolgot, sikerült meghajtogatnom a darukat, és fel is fűztem őket egy láncnak, és most ott díszelegnek a plafonon.
A kívánságom meg egyelőre titok.
4.- Jogosítvány megszerzése
Szintén a közelében sem jártam, egyáltalán nem is hoz lázba a dolog, de jövőre mindenképp meg szeretném csinálni, már csak dacból is. Bár lehet, hogy jövőre se lesz belőle semmi.
5.- Nyelvkészség fejlesztése (angol, német)
Azt hiszem ez sikerült, legalább is a német, és bár nem annyira, mint szerettem volna, azért így is meg vagyok vele elégedve. Az angolommal meg majd jövőre foglalkozom.
6.- Utánajárni dolgoknak, amik ténylegesen érdekelnek
Szerintem ez sem igazán jött össze, legalább is nem olyan mértékben, mint ahogy szerettem volna, de leginkább lustaságból, nem pedig érdeklődés hiányában.
7.- Minimum 50 könyv kiolvasása
Nos, ettől szorul össze leginkább a szívem, ugyanis nem, hogy ötvenet, de ötöt sem olvastam el. Kivéve, ha a Wattpad-on lévő befejezett, igényesen megírt, igényesen hosszú sztorik nem számítanak annak.
8.- Sorozatok, filmek bepótlása
Ezt sem olyan mennyiségben sikerült megcsinálnom, mint szerettem volna, de legalább haladtam velük.
9. - Megtanulni beosztani az időmet
Hát, erről inkább ne is beszéljünk, ugyanolyan borzalmas vagyok időbeosztásban, és szerintem az is maradok.
10.- Egészségesebben táplálkozni, sportolni
Ezt is hagyjuk. Néha volt pár fellángolásom, de nem tartott sokáig, azonban ezt erőltetnem kéne, és jövőre igen is bele adni apait-anyait.
Január
Januárban mindig tele vagyok izgalommal az új évvel kapcsolatban, sosem lehet tudni, hogy mi fog történni, és ez ebben a hónapban sem volt másképp.
Először is, megjelent az új Black Veil Brides album, a Vale, amiről készítettem egy bejegyzést, IDE kattintva meg is nézhetitek, ha még nem olvastátok volna. Ez volt az első album, aminek úgymond a részese lehettem, aminek az érkezése hatalmas izgatottsággal töltött el, amióta ismerem a bandát.
Aztán megkaptam Zorától a születésnapi ajándékom, aminél szerintem egy kapott dolog sem volt értékesebb számomra.
Visszatértem a blogra. Ugyan is, ha jól emlékszem, ekkortájt nem igen használtam, és őszintén szólva hatalmas boldogsággal töltött el.
Kiderült, hogy nem rúgnak ki a suliból, csupán újra kell járnom az osztályt, amihez nagyon nem tudtam, hogy hogyan is álljak.
Elkezdtem használni a Bullet Journal-om, amit egyben nagyon nehéz vezetni, viszont borzalmasan imádom, valószínűleg 2019-ben is használni fogom.
Február
Ebben a hónapban kaptuk ki a féléviket, ami borzalmas lett, inkább nem is ragozom tovább.
A hónap elején volt egy kisebb érzelem hullámom, amit borzalmasan nehéz volt kezelnem, de szerencsére sikerült, és szerintem ennek köszönhetem azt is, hogy Zorával közelebb kerültünk egymáshoz.
Ekkor voltam az első gyakorlatomon is, egy családnál, amit nagyon-nagyon élveztem.
Illetve ekkor volt mama halálának a nyolcadik évfordulója.
Március
A hónap elején papámék voltak nálunk, és elmentünk egy ismerősük bolt megnyitójára, amiről igazából többet nem is igazán tudok elmondani.
Talán ebben a hónapban jött el az a pillanat, amikor elkezdetem túllépni a 2017-es nyaramon, és Srácon. Bár ebben még most sem vagyok biztos.
Elkezdtem tervezni a nyaram, amivel borzalmasan idegesítettem anyát, de egyszerűen azt akartam, hogy semmilyen hiba ne csússzon be.
Húsvétkor hazamentünk, ami borzalmasan jól esett a lelkemnek.
Április
Amíg otthon voltunk, találkoztam L-el, és szerintem kijelenthetem azt, hogy jóban vagyunk.
Áprilisban lett megcsinálva a fogam, aminek borzasztóan örülök, hiszen ez volt az egyik oka az önbizalomhiányomnak.
Május
Májusban jelentkeztem egy novellaíró pályázatra, de azóta sem kaptam róla semmilyen visszajelzést, szóval mindegy. Mármint azon kívül, hogy nyilván nem nyertem meg, helyezést sem értem el, és azóta már réges-régen le is zajlott az egész.
Beégtem az osztályom előtt egy véletlen coming out-tal, és még mindig ég a fejem, ha visszagondolok rá.
Először voltam igazán beteg ebben a tanévben, hogy haza is mentem, illetve kimaradtam egy napot.
Pünkösdkor ismét hazamentünk, ezúttal hosszabb időre, és egyben volt fantasztikus, és csalódásokkal teli.
Be lett festve a hajam lila-pirosra, de borzalmas lett (nem fogta be a hajam a lila), szóval ugorjunk is tovább.
Ha már coming out, elmondtam a szüleimnek, hogy biszex vagyok, és sokkal, de sokkal jobban fogadták, mint azt vártam, amiért igazán hálás vagyok.
Az apai ági nagymamám kórházba került, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért említem meg, amikor egy kicsit sem rázott meg (pedig tényleg szarul festett), és már különben is jól van.
Valamint megkaptam a tetoválásom tervét, és az időpontot is, aminek nagyon örülök, és borzasztóan izgatott voltam miatta, és el sem hittem, hogy az egyik nagy álmom már csak karnyújtásnyira van tőlem.
Június
A legtöbb diáknak ilyenkor lett vége a sulinak, de nekem még igazából most kezdődtek a témazárók, illetve ekkor volt a második gyakorlatom,
Ekkor volt a Pride hónap is, és hihetetlenül jó volt látni Twitteren azt a rengeteg szeretetet és elfogadást ezzel kapcsolatban.
Nagyjából véglegesítve lett minden programom a nyárra, amitől borzalmasan boldog voltam.
Illetve megint be lett festve a hajam, ez esetben tényleg lilára, és bár inkább csak a fényben látszott, amúgy meg csak sötétnek, talán barnásnak, nekem iszonyatosan tetszett.
Július
Lassan lezártak minket minden tantárgyból, és alig volt már tanítás, ami hihetetlenül levette a terhet a vállamról, és igyekeztem minden gondolatom a sulival kapcsolatban a háttérbe szorítani, és a nyárra koncentrálni. Azt kell, hogy mondjam, hogy határozottan jól esett az, hogy megbuktam, és ez most hülyén hangozhat, de így van, ugyanis tudtam, hogy azokkal az emberekkel már nem fogok olyan sűrűn találkozni, és nem lesz rajtam akkora stressz. Legalább is reméltem.
A hónap végén nekem is vége lett a sulinak, szóval belevetettem magam a nyárba, és rögtön egy utazással kezdtem Zorához, Pestre. Baromi jól éreztem magam, hihetetlen, hogy mennyire imádom őt.
Augusztus
Szóval egy hétig Zoránál voltam, mentünk össze-vissza, döglődtünk egy csomót, és hihetetlenül király volt.
Miután hazaértem, másfél hétig otthon voltam, találkoztam pár barátommal, de leginkább csak unatkoztam, és szenvedtem.
Viszont 16-án ismét Pestre mentem a Twitter Squad találkozóra, ami szerintem nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon szétadom azt a társaságot, és remélem, hogy jövőre is sikerül összehozni egy ilyen találkozót, mert nagyon jól éreztem magam velük.
Ezután rögtön mentünk tovább Jázival Szombathelyre, ahol szintén egy hetet töltöttem, és úristen, a nyaram legkirályabb hete volt! Sehová, de konkrétan _sehová_ nem mentünk, egyetlen egyszer mentünk el fagyizni, meg egy kicsit sétálni, de ezen kívül nem csináltunk _semmit_, csak sorozatoztunk, és szenvedtünk, és aaaa, több ilyen kéne az évben.
Aztán amikor jöttem haza, Zora is csatlakozott hozzám, és együtt jöttünk vissza a városomba. Nálam töltötte a hétvégét, voltunk koncerten, voltunk falunapon, és szerintem kicsit ekkor el is távolodtunk egymástól, amit nagyon sajnálok, és bár azóta beszéltünk egyszer-kétszer, nem igazán érzem azt, hogy javult volna a helyzet, amit borzalmasan sajnálok, hiszen ő az egyik legjobb barátom.
A maradék egy hétben nem igazán történt semmi, leginkább szenvedtem, és őrlődtem az érzelmeimben, és a zavarodottságomban. Az utolsó nap viszont voltam M-el Wellhello koncerten, ami viszont nagyon megdobta a hónap végét.
Szeptember
A hónap elején megsokszorozódott az őrlődésem, baromira nem tudtam, hogy mi van, és minden csak körülötte forgott. Körülöttük. Mindegy.
6-án mentünk fel Pestre apuval tetováltatni, és elkészült a tetoválásom első fele, aminek nagyon örültem, írtam is róla egy bejegyzést, IDE kattintva meg is nézhetitek.
10-én elkezdődött a suli, borzalmasan ideges voltam, féltem, és rosszul voltam, de ugyanúgy voltam izgatott, és kíváncsi. Féltem, hogy lesz-e a volt sulimból ismerősöm, féltem, hogy egyedül leszek megint, viszont szerencsére egyik sem történt meg, és egyelőre kifejezetten jól éreztem magam.
Október
Elkezdődött a suli, mármint úgy rendesen, dolgozatokkal, meg mindennel, de ezt már követhetiket részletesebben is a blogon.
Papámék jöttek egy hétvégére hozzánk, ami tök jó volt, bár igazán nem értettem, mert egy héttel később meg már mi mentünk haza, mert szünetem volt.
Illetve még egy fontos dolog; befejeztem az ezer daru hajtogatását, amiről fentebb beszéltem.
Aztán a hónap végén be lett fejezve a tetoválásom, és eddig sosem hittem volna, de a tetoválás tényleg öltöztet.
A szünetben megint történtek dolgok, megint elkezdtem őrlődni, elveszni, és elveszteni a fonalat.
November
Konkrétan az első héten ismét megtörtént az, ami szeptemberben, sőt, több is, és bár jobban kezeltem, mint akkor, mégis megviselt, és most megint bűntudatom van, amiért írok az érzéseimről, nem pedig neki mondom el. Viszont mással meg jobb lett a kapcsolatom, és sosem gondoltam volna, de azt hiszem ideje lenne felfognom, hogy tényleg azok a barátaim, akik, és el kéne engednem azt, akiről tudom, hogy nem az.
A szünet utáni első héten beteg lettem, így nem voltam pár napot, de ezen kívül minden ment tovább, a rendes kerékvágásba, amit szintén követhettetek a blogon.
Illetve megrendeltük a jövő évi Tokio Hotel koncertre a jegyeket, amit még most sem nagyon fogtam fel, pláne, hogy még nincsenek nálam a jegyek, így egyelőre csak egy kis álomnak tűnik még mindig.
Aztán sikerült felfűznöm a daruimat, és fel is raktuk őket a plafonomra, és igazán büszke vagyok magamra emiatt.
Közeben jött egy hatalmas nagy lehetőség is a jövőmet nézve, amiről egyetlen egy emberrel beszéltem a szüleimen kívül, mert nem szeretném, hogy mindenkinek elújságolom, aztán meg mégsem jön össze, bár remélem, hogy mire ez kikerül, addigra már biztos lesz.
Novemberben voltam természetgyógyász-csontkovácsnál is, ami baromi jót tett nekem. Kiropogtatta a hátam, a nyakam, és sokkal jobb lett utána, nem fájt annyira a hátam.
Két órát felszolgáltam a suliban a szülőin, ami nagyon jól sült el. Mind a felszolgálás, mind a szülői, aminek hihetetlenül örülök.
Volt az osztályban karácsonyi húzás is, aminek egyrészt örültem, másrészt meg fogalmam sem volt, hogy mit vegyek annak, akit húztam.
Viszont mindenki másnak sikerült beszereznem az ajándékát.
Illetve, sok bejegyzést sikerült összehoznom a hónapban decemberre, aminek nagyon örültem, így nm kellett velük gyorsan decemberben kapkodnom.
December
Először is, elkezdődött az adventi időszak, és nagyon durván elkezdtem várni a karácsonyt, de természetesen 24-re minden lelkesedésem elszállt.
Aztán Sonia, az egyik legjobb barátomnak vissza kellet mennie Kolumbiába, amit baromira sajnálok, és remélem, hogy még fogunk tudni valamikor találkozni.
Voltunk karácsonyi vásárokban, amik baromira tetszettek, és ha nem lett volna hideg, akkor még órákig el tudtam volna lenni.
Hivatalosan is elkezdtem dohányozni, anyáékkal, és a család előtt is.
Azt hiszem, hogy ténylegesen összeszoktam az osztállyal, és kijelenthetem, hogy vannak barátaim, és egy király közösség tagja vagyok.
Aztán a születésnapom, bár a hó hiánya, és a szokásos hétköznap miatt semmilyennek indult, nagyon jó lett a végére, és hálás vagyok mindenért, amit kaptam, az összes felköszöntésnek, annak, hogy gondoltatok rám.
Aztán Linával megünnepeltük a szülinapom, ami szintén jól sült el, és még csak másnapos sem lettem, ami kifejezetten jó volt, mert másnap iskolába kellett mennem.
Az utolsó iskolai napon végig nagyon jó volt a hangulat, az osztálykarácsony is nagyon tetszett, és az egész nap, úgy, ahogy volt.
22-én meg hazajöttünk, és bár 12 kemény órába tellett, de megérte, mert végre láthattam a családot.
23-án mamával sütöttünk egyet, aminek nagyon örültem, mert imádom, és végre kettesben lehettünk.
24-én pedig én csináltam a vacsorát, amire nagyon büszke vagyok, mert nagyon finom lett. Ezután pedig egy csodás estét töltöttem a családdal.
26-án voltunk vendégségben, ahol szintén baromi jól éreztem magam, és végre újra gyereknek éreztem magam.
A szilveszterem egyelőre szarul alakul, de mindegy, lehet, hogy ezt érdemlem. Ettől függetlenül igyekszem kihasználni a helyzetet, és kihozni belőle a legjobbat.
Mindenkinek szeretnék boldog új évet kívánni, remélem, hogy nagyon jó évetek volt, és a következő is legalább ilyen jó lesz! Illetve szeretném megköszönni mindenkinek, aki követi a blogom, és idén is olvasta, igazán jó érzés látni a számokat a bejegyzések mellet. Köszönöm.
Tíz pontot gyűjtöttem össze még az év elején, amiből sajnos elég kevés az, ami megvalósításra került, de van időm rájuk, nem fogom magam azért rosszul érezni, mert egy évnek nevezett időszakban nem sikerült valamit megcsinálnom.
De akkor menjünk is végig rajtuk.
1.- Javítani a személyiségemen, a modoromon
Akár milyen hülyeségnek is hangzik, de talán ez volt a legnehezebb, és attól függetlenül, hogy nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, igen is változtattam magamon, amire nagyon büszke vagyok, és remélem, hogy jövőre is legalább ennyit fejlődik majd a jellemem.
2.- ECDL vizsga letétele
Hát, ennek még csak a közelében sem jártam, és igazából azt sem nagyon tudom, hogy mikor, vagy hol csináltam volna meg, de ezt mindenképp áttolom a jövő évre, és reménykedem, hogy sikerül megcsinálnom.
3.- Ezer daru hajtogatása
Nagyon rég óta egy álmom volt, hogy megtanulja darut hajtogatni, és amióta csak benne vagyok az animés kultúrában, hogy hajtogassak belőle ezret.
A történet akkor vált híressé, amikor Hirosimát egy bomba eltalálta, és a sugárzás miatt nagyon sokan meghaltak, ha nem is azonnal, a sugárzás miatt később biztosan. Így történt egy kislánnyal is, Sadako Sasaki-val, akinél tíz évvel később leukémiát diagnosztizáltak. Az akkor tizenkét éves kislánynak egy barátja mesélt a legendáról, miszerint, aki hajtogat ezer darut, az kívánhat valamit. A kislány felbuzdulva a sztori hallatán, a kórházban töltött idő alatt több, mint ezer darut hajtogatott meg. Sajnos a kislány meghalt, de a gyerekek gyűjtést szerveztek neki, hogy az emlékére egy arany darut tartó kislány szobrot építhessenek. Az emlékműnél a mai napig rengeteg papírdaru található, illetve a szobor talpazatán olvasható a kislány kívánsága: "világbéke".
Illetve azóta tartják úgy is, hogy a papírdaru jókívánságot hordoz magában, és szerencsét hoz.
Amikor először szembe jött velem Sadako története, egyértelmű volt, hogy már csak a kislány emlékére is, de hajtogatni fogok ezer darut. Szóval elhatároztam, hogy ez lesz az az év, és sikerült is teljesítenem a dolgot, sikerült meghajtogatnom a darukat, és fel is fűztem őket egy láncnak, és most ott díszelegnek a plafonon.
A kívánságom meg egyelőre titok.
4.- Jogosítvány megszerzése
Szintén a közelében sem jártam, egyáltalán nem is hoz lázba a dolog, de jövőre mindenképp meg szeretném csinálni, már csak dacból is. Bár lehet, hogy jövőre se lesz belőle semmi.
5.- Nyelvkészség fejlesztése (angol, német)
Azt hiszem ez sikerült, legalább is a német, és bár nem annyira, mint szerettem volna, azért így is meg vagyok vele elégedve. Az angolommal meg majd jövőre foglalkozom.
6.- Utánajárni dolgoknak, amik ténylegesen érdekelnek
Szerintem ez sem igazán jött össze, legalább is nem olyan mértékben, mint ahogy szerettem volna, de leginkább lustaságból, nem pedig érdeklődés hiányában.
7.- Minimum 50 könyv kiolvasása
Nos, ettől szorul össze leginkább a szívem, ugyanis nem, hogy ötvenet, de ötöt sem olvastam el. Kivéve, ha a Wattpad-on lévő befejezett, igényesen megírt, igényesen hosszú sztorik nem számítanak annak.
8.- Sorozatok, filmek bepótlása
Ezt sem olyan mennyiségben sikerült megcsinálnom, mint szerettem volna, de legalább haladtam velük.
9. - Megtanulni beosztani az időmet
Hát, erről inkább ne is beszéljünk, ugyanolyan borzalmas vagyok időbeosztásban, és szerintem az is maradok.
10.- Egészségesebben táplálkozni, sportolni
Ezt is hagyjuk. Néha volt pár fellángolásom, de nem tartott sokáig, azonban ezt erőltetnem kéne, és jövőre igen is bele adni apait-anyait.
Most, hogy kiderült, hogy (milyen bénán) tartom be az újévi fogadalmaimat, vagy a kitűzött céljaimat hogy (nem) érem el, összegzem egy kicsit az évem, mert igazán kíváncsi vagyok én is, hogy mik történtek velem az idén, és biztos jó érzés lesz akár jövőre is visszaolvasnom.
Január
Januárban mindig tele vagyok izgalommal az új évvel kapcsolatban, sosem lehet tudni, hogy mi fog történni, és ez ebben a hónapban sem volt másképp.
Először is, megjelent az új Black Veil Brides album, a Vale, amiről készítettem egy bejegyzést, IDE kattintva meg is nézhetitek, ha még nem olvastátok volna. Ez volt az első album, aminek úgymond a részese lehettem, aminek az érkezése hatalmas izgatottsággal töltött el, amióta ismerem a bandát.
Aztán megkaptam Zorától a születésnapi ajándékom, aminél szerintem egy kapott dolog sem volt értékesebb számomra.
Visszatértem a blogra. Ugyan is, ha jól emlékszem, ekkortájt nem igen használtam, és őszintén szólva hatalmas boldogsággal töltött el.
Kiderült, hogy nem rúgnak ki a suliból, csupán újra kell járnom az osztályt, amihez nagyon nem tudtam, hogy hogyan is álljak.
Elkezdtem használni a Bullet Journal-om, amit egyben nagyon nehéz vezetni, viszont borzalmasan imádom, valószínűleg 2019-ben is használni fogom.
Február
Ebben a hónapban kaptuk ki a féléviket, ami borzalmas lett, inkább nem is ragozom tovább.
A hónap elején volt egy kisebb érzelem hullámom, amit borzalmasan nehéz volt kezelnem, de szerencsére sikerült, és szerintem ennek köszönhetem azt is, hogy Zorával közelebb kerültünk egymáshoz.
Ekkor voltam az első gyakorlatomon is, egy családnál, amit nagyon-nagyon élveztem.
Illetve ekkor volt mama halálának a nyolcadik évfordulója.
Március
A hónap elején papámék voltak nálunk, és elmentünk egy ismerősük bolt megnyitójára, amiről igazából többet nem is igazán tudok elmondani.
Talán ebben a hónapban jött el az a pillanat, amikor elkezdetem túllépni a 2017-es nyaramon, és Srácon. Bár ebben még most sem vagyok biztos.
Elkezdtem tervezni a nyaram, amivel borzalmasan idegesítettem anyát, de egyszerűen azt akartam, hogy semmilyen hiba ne csússzon be.
Húsvétkor hazamentünk, ami borzalmasan jól esett a lelkemnek.
Április
Amíg otthon voltunk, találkoztam L-el, és szerintem kijelenthetem azt, hogy jóban vagyunk.
Áprilisban lett megcsinálva a fogam, aminek borzasztóan örülök, hiszen ez volt az egyik oka az önbizalomhiányomnak.
Május
Májusban jelentkeztem egy novellaíró pályázatra, de azóta sem kaptam róla semmilyen visszajelzést, szóval mindegy. Mármint azon kívül, hogy nyilván nem nyertem meg, helyezést sem értem el, és azóta már réges-régen le is zajlott az egész.
Beégtem az osztályom előtt egy véletlen coming out-tal, és még mindig ég a fejem, ha visszagondolok rá.
Először voltam igazán beteg ebben a tanévben, hogy haza is mentem, illetve kimaradtam egy napot.
Pünkösdkor ismét hazamentünk, ezúttal hosszabb időre, és egyben volt fantasztikus, és csalódásokkal teli.
Be lett festve a hajam lila-pirosra, de borzalmas lett (nem fogta be a hajam a lila), szóval ugorjunk is tovább.
Ha már coming out, elmondtam a szüleimnek, hogy biszex vagyok, és sokkal, de sokkal jobban fogadták, mint azt vártam, amiért igazán hálás vagyok.
Az apai ági nagymamám kórházba került, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért említem meg, amikor egy kicsit sem rázott meg (pedig tényleg szarul festett), és már különben is jól van.
Valamint megkaptam a tetoválásom tervét, és az időpontot is, aminek nagyon örülök, és borzasztóan izgatott voltam miatta, és el sem hittem, hogy az egyik nagy álmom már csak karnyújtásnyira van tőlem.
Június
A legtöbb diáknak ilyenkor lett vége a sulinak, de nekem még igazából most kezdődtek a témazárók, illetve ekkor volt a második gyakorlatom,
Ekkor volt a Pride hónap is, és hihetetlenül jó volt látni Twitteren azt a rengeteg szeretetet és elfogadást ezzel kapcsolatban.
Nagyjából véglegesítve lett minden programom a nyárra, amitől borzalmasan boldog voltam.
Illetve megint be lett festve a hajam, ez esetben tényleg lilára, és bár inkább csak a fényben látszott, amúgy meg csak sötétnek, talán barnásnak, nekem iszonyatosan tetszett.
Július
Lassan lezártak minket minden tantárgyból, és alig volt már tanítás, ami hihetetlenül levette a terhet a vállamról, és igyekeztem minden gondolatom a sulival kapcsolatban a háttérbe szorítani, és a nyárra koncentrálni. Azt kell, hogy mondjam, hogy határozottan jól esett az, hogy megbuktam, és ez most hülyén hangozhat, de így van, ugyanis tudtam, hogy azokkal az emberekkel már nem fogok olyan sűrűn találkozni, és nem lesz rajtam akkora stressz. Legalább is reméltem.
A hónap végén nekem is vége lett a sulinak, szóval belevetettem magam a nyárba, és rögtön egy utazással kezdtem Zorához, Pestre. Baromi jól éreztem magam, hihetetlen, hogy mennyire imádom őt.
Augusztus
Szóval egy hétig Zoránál voltam, mentünk össze-vissza, döglődtünk egy csomót, és hihetetlenül király volt.
Miután hazaértem, másfél hétig otthon voltam, találkoztam pár barátommal, de leginkább csak unatkoztam, és szenvedtem.
Viszont 16-án ismét Pestre mentem a Twitter Squad találkozóra, ami szerintem nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon szétadom azt a társaságot, és remélem, hogy jövőre is sikerül összehozni egy ilyen találkozót, mert nagyon jól éreztem magam velük.
Ezután rögtön mentünk tovább Jázival Szombathelyre, ahol szintén egy hetet töltöttem, és úristen, a nyaram legkirályabb hete volt! Sehová, de konkrétan _sehová_ nem mentünk, egyetlen egyszer mentünk el fagyizni, meg egy kicsit sétálni, de ezen kívül nem csináltunk _semmit_, csak sorozatoztunk, és szenvedtünk, és aaaa, több ilyen kéne az évben.
Aztán amikor jöttem haza, Zora is csatlakozott hozzám, és együtt jöttünk vissza a városomba. Nálam töltötte a hétvégét, voltunk koncerten, voltunk falunapon, és szerintem kicsit ekkor el is távolodtunk egymástól, amit nagyon sajnálok, és bár azóta beszéltünk egyszer-kétszer, nem igazán érzem azt, hogy javult volna a helyzet, amit borzalmasan sajnálok, hiszen ő az egyik legjobb barátom.
A maradék egy hétben nem igazán történt semmi, leginkább szenvedtem, és őrlődtem az érzelmeimben, és a zavarodottságomban. Az utolsó nap viszont voltam M-el Wellhello koncerten, ami viszont nagyon megdobta a hónap végét.
Szeptember
A hónap elején megsokszorozódott az őrlődésem, baromira nem tudtam, hogy mi van, és minden csak körülötte forgott. Körülöttük. Mindegy.
6-án mentünk fel Pestre apuval tetováltatni, és elkészült a tetoválásom első fele, aminek nagyon örültem, írtam is róla egy bejegyzést, IDE kattintva meg is nézhetitek.
10-én elkezdődött a suli, borzalmasan ideges voltam, féltem, és rosszul voltam, de ugyanúgy voltam izgatott, és kíváncsi. Féltem, hogy lesz-e a volt sulimból ismerősöm, féltem, hogy egyedül leszek megint, viszont szerencsére egyik sem történt meg, és egyelőre kifejezetten jól éreztem magam.
Október
Elkezdődött a suli, mármint úgy rendesen, dolgozatokkal, meg mindennel, de ezt már követhetiket részletesebben is a blogon.
Papámék jöttek egy hétvégére hozzánk, ami tök jó volt, bár igazán nem értettem, mert egy héttel később meg már mi mentünk haza, mert szünetem volt.
Illetve még egy fontos dolog; befejeztem az ezer daru hajtogatását, amiről fentebb beszéltem.
Aztán a hónap végén be lett fejezve a tetoválásom, és eddig sosem hittem volna, de a tetoválás tényleg öltöztet.
A szünetben megint történtek dolgok, megint elkezdtem őrlődni, elveszni, és elveszteni a fonalat.
November
Konkrétan az első héten ismét megtörtént az, ami szeptemberben, sőt, több is, és bár jobban kezeltem, mint akkor, mégis megviselt, és most megint bűntudatom van, amiért írok az érzéseimről, nem pedig neki mondom el. Viszont mással meg jobb lett a kapcsolatom, és sosem gondoltam volna, de azt hiszem ideje lenne felfognom, hogy tényleg azok a barátaim, akik, és el kéne engednem azt, akiről tudom, hogy nem az.
A szünet utáni első héten beteg lettem, így nem voltam pár napot, de ezen kívül minden ment tovább, a rendes kerékvágásba, amit szintén követhettetek a blogon.
Illetve megrendeltük a jövő évi Tokio Hotel koncertre a jegyeket, amit még most sem nagyon fogtam fel, pláne, hogy még nincsenek nálam a jegyek, így egyelőre csak egy kis álomnak tűnik még mindig.
Aztán sikerült felfűznöm a daruimat, és fel is raktuk őket a plafonomra, és igazán büszke vagyok magamra emiatt.
Közeben jött egy hatalmas nagy lehetőség is a jövőmet nézve, amiről egyetlen egy emberrel beszéltem a szüleimen kívül, mert nem szeretném, hogy mindenkinek elújságolom, aztán meg mégsem jön össze, bár remélem, hogy mire ez kikerül, addigra már biztos lesz.
Novemberben voltam természetgyógyász-csontkovácsnál is, ami baromi jót tett nekem. Kiropogtatta a hátam, a nyakam, és sokkal jobb lett utána, nem fájt annyira a hátam.
Két órát felszolgáltam a suliban a szülőin, ami nagyon jól sült el. Mind a felszolgálás, mind a szülői, aminek hihetetlenül örülök.
Volt az osztályban karácsonyi húzás is, aminek egyrészt örültem, másrészt meg fogalmam sem volt, hogy mit vegyek annak, akit húztam.
Viszont mindenki másnak sikerült beszereznem az ajándékát.
Illetve, sok bejegyzést sikerült összehoznom a hónapban decemberre, aminek nagyon örültem, így nm kellett velük gyorsan decemberben kapkodnom.
December
Először is, elkezdődött az adventi időszak, és nagyon durván elkezdtem várni a karácsonyt, de természetesen 24-re minden lelkesedésem elszállt.
Aztán Sonia, az egyik legjobb barátomnak vissza kellet mennie Kolumbiába, amit baromira sajnálok, és remélem, hogy még fogunk tudni valamikor találkozni.
Voltunk karácsonyi vásárokban, amik baromira tetszettek, és ha nem lett volna hideg, akkor még órákig el tudtam volna lenni.
Hivatalosan is elkezdtem dohányozni, anyáékkal, és a család előtt is.
Azt hiszem, hogy ténylegesen összeszoktam az osztállyal, és kijelenthetem, hogy vannak barátaim, és egy király közösség tagja vagyok.
Aztán a születésnapom, bár a hó hiánya, és a szokásos hétköznap miatt semmilyennek indult, nagyon jó lett a végére, és hálás vagyok mindenért, amit kaptam, az összes felköszöntésnek, annak, hogy gondoltatok rám.
Aztán Linával megünnepeltük a szülinapom, ami szintén jól sült el, és még csak másnapos sem lettem, ami kifejezetten jó volt, mert másnap iskolába kellett mennem.
Az utolsó iskolai napon végig nagyon jó volt a hangulat, az osztálykarácsony is nagyon tetszett, és az egész nap, úgy, ahogy volt.
22-én meg hazajöttünk, és bár 12 kemény órába tellett, de megérte, mert végre láthattam a családot.
23-án mamával sütöttünk egyet, aminek nagyon örültem, mert imádom, és végre kettesben lehettünk.
24-én pedig én csináltam a vacsorát, amire nagyon büszke vagyok, mert nagyon finom lett. Ezután pedig egy csodás estét töltöttem a családdal.
26-án voltunk vendégségben, ahol szintén baromi jól éreztem magam, és végre újra gyereknek éreztem magam.
A szilveszterem egyelőre szarul alakul, de mindegy, lehet, hogy ezt érdemlem. Ettől függetlenül igyekszem kihasználni a helyzetet, és kihozni belőle a legjobbat.
Mindenkinek szeretnék boldog új évet kívánni, remélem, hogy nagyon jó évetek volt, és a következő is legalább ilyen jó lesz! Illetve szeretném megköszönni mindenkinek, aki követi a blogom, és idén is olvasta, igazán jó érzés látni a számokat a bejegyzések mellet. Köszönöm.
Még jelentkezem
Xoxo ~Roniic
Megjegyzések
Megjegyzés küldése